Maga az elnevezés annyit jelent, hogy a kisajátítás művészete. Hasonló címmel rendeztek 1985-ben New Yorkban egy tárlatot, mely összességében radikálisan megkérdőjelezte az eredetiség fogalmának újkori presztízsét. A tárlaton részt vevő művészekben az volt a közös, hogy a hagyományos értelemben vett alkotás helyett valamilyen múltbéli vagy korbeli stílust, képet, tárgyat, plakátot stb. kopíroztak le, s állítottak ki a „sajátjukként”. E heterogén irányzat előfutára Elaine Sturtevant, aki már a hatvanas években elkezdte másolni a pop-art később híressé váló képviselőinek munkáit, Beuys installációit, sőt Duchamp egyes ready-made-jeit is, de a lesújtó kritikák hatására akkor abba kellett hagynia a kopírozást. A kisajátítás művészete a nyolcvanas években is óriási vitákat kavart, de mivel a szándékos anakronizmus (az újdonság és az eredetiség rovására) más területeken is mindinkább polgárjogot nyert, jelenléte egyre kevésbé ütközött akadályba: az ~ egyes képviselői – Sherrie Levine, Jeff Koons, Mike Bildo – a kilencvenes években már valóságos világsztárok.
A cikk lejjebb folytatódik.