Az ~ alapítójának, Simor János hercegprímásnak eredeti szándéka az volt, hogy a régi művészet bemutatása mellett megrendeléseivel, vásárlásával támogassa az általa megfelelőnek ítélt kortárs alkotók tevékenységét. A múzeum életében a kortárs művészettel való hasonló kapcsolat a későbbiekben már nem volt meghatározó, egészen a 60-as évekig, amikor Mucsi András művészettörténész közreműködésével rövid, néhány napos „titkos” bemutatkozási lehetőséget kaptak egyes, ma már nem élő, a „tiltottak listájára” helyezett, kiemelkedő festők. 1975-re ugyancsak Mucsi András és Farkas Attila nagyszabású, a teljes XX. századot (beleértve a kortársakat is) lefedő kiállítást tervezett, amely politikai okokból nem valósulhatott meg. Egyes művek azonban ekkor kerülhettek a múzeum tulajdonába. Fordulópontot jelentett 1981-ben a földszinten kialakított új időszakos kiállítási termek megnyitása, ahol folyamatosan, évente 3–4 ma élő alkotó kap lehetőséget arra, hogy megismertesse magát a múzeum látogatóival. A kiállítások alkalmából a művészek egy-egy munkát az ~ gyűjteményének adományoznak (Kárpáti Tamás, Marosi Ilona, Kókay Krisztina, Szakács Imre, Olasz Ferenc, Pleidell János és mások). Esetenként akár teljes kiállítási anyagot is felajánlanak az intézménynek (Szántó Piroska, Prokop Péter, Fischer Ernő).
(KO. I.)