Az Ausztriában és Magyarországon is tevékenykedő francia származású építész az európai klasszicizmus szigorúan racionális áramlatának, az ún. forradalmi építészet képviselője volt, amely elnevezését alkotóinak újszerű, radikális elképzeléseiről kapta. ~ 1753–54-ben a párizsi építészeti akadémián tanult. 1760-ban mint a II. József és Pármai Izabella eljegyzése, ill. Mária Terézia trónralépésének húszéves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségek dekoratőreként Ausztriába hívott Giovanni Niccolò Servandoni tanítványa és munkatársa utazott Bécsbe. Véglegesen Ausztriában telepedett le, megnősült, s a bécsi arisztokrácia és a trónörökös, II. József kedvelt építésze lett. 1765-ben a Liechtenstein hercegi család építésze lett, 1775-ben császári udvari építész. 1761–62-ben Barkóczy Ferenc prímás a középkori esztergomi székesegyház, a Bakócz-kápolna és a várhegy felmérésével, ill. a tereprendezéshez szükséges tervek elkészítésével bízta meg. Első jelentős magyarországi munkája a váci székesegyház (1762–72) felépítése, valamint a császári család látogatásának emlékére 1764-ben elkészült váci diadalív volt. A hazai klasszicista építészet korai alkotásait Migazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök rendelte meg. ~ szerepet vállalt az Esterházyak cseklészi és tatai kertjének átalakításában, s 1779-ben vele terveztette meg Esterházy János az új csákvári kastély angolkertjét is. Tervei alapján épült fel 1785–86-ban a katonai rendeltetésű pesti Újépület (Neugebäude) szigorú és dísztelen tömbje, amely 1897-es lebontásáig a forradalmi építészet legerőteljesebb európai példái közé tartozott.
Bibó I.: Europäische Einflüsse und lokale Entwicklung in der ungarischen Architektur um 1800, Acta Historiae Artium, 1972. 269–299. • Mojzer M.: Canevale esztergomi rezidencia-terve, Építés-Építészettudomány, 1973/3–4. 489–496. • Hartl, A.: Die Künstlerfamilie Canevale in Österreich (disszertáció), Salzburg, 1987.
A cikk lejjebb folytatódik.