A bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányok után 1840-től másfél évtizedig Rómában élt. Pártfogója, Döbrentei Gábor javaslatára a Nemzeti szoboregylet 1846-ban megbízta a Hunyadi János-emlékszobor modelljének elkészítésével. A Nádasdyak pesti, Zrínyi utcai palotájába rendelt, Kálmán király eloltja a boszorkánymáglyát című, elkallódott kandalló-domborművön (1855) kívül a nádasdladányi kastély számára egy életnagyságú Szűz Mária gipszszobrot is készített. Utóbbit Hunyadit (1855) és Petőfit (1858) ábrázoló gipszszobraihoz hasonlóan Pesten kiállította. Tomori Anasztáz megrendelésére a Nemzeti Színház elé mintázott Katona József-szobrát (1859) később átvitték a színház udvarára, Kisfaludy Sándort ábrázoló balatonfüredi emlékszobrát (1860) pedig, amelyet Jókai Mór is hevesen bírált, beolvasztották. Művészi kudarcai miatt 1861-ben Párizsba költözött. Junó című márványszobra (1846), amelyet Rómából küldött haza, ill. Vörösmarty Mihályt (1856) és Kisfaludy Sándort (1857) ábrázoló bronz mellszobrai a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében vannak.
Emlékbeszéd Kisfaludy Sándor koszorús költőnk szobrának Balaton-füreden 1860-diki Junius 11-dikén történt leleplezése alkalmára, Célkuti Züllich Rudolf akadémiai szobrásztól, Pest, 1860 • Veress E.: Czélkuti Züllich Rudolf szobrász élete és munkái, Kolozsvár, 1911 (különnyomat az Erdélyi Múzeum 1911. évfolyamából) • Praznovszky M.: Kultusz és közélet, Új Horizont, 1993/2. 71–75.
A cikk lejjebb folytatódik.