A paraguayi képzőművészet igazi fejlődésének megindulása, a Triple Alianza néven ismert –paraguayi részről- balszerencsés háború utáni időszakra, a poszt-romantika korszakára esik, amely az 1900-as évekig húzódott. Az első jelentősebb képzőművészeti csoport, akik kiléptek az ismeretlenség homályából az olaszországi ösztöndíjasok köre volt, akiknek tevékenysége a XX. század elejétől teljesedett ki. Ennek a csoportnak egyik kíváló tagja voltAndres Campos Cervera.
Campos Cervera művésznevén Julian de la Herrería 1888. május 3-án született Asuncionban. Gyermekkorától kezdve érdeklődött a képzőművészet és a különböző művészeti stílusok iránt. Élete szerencsés fordulatot vett, amikor megismerkedett az olasz származású Hector Da Pontéval, és lehetősége nyílt, hogy Európában tanuljon. 1910-ben a kiváló madridi San Fermin Akadémián kezdte meg tanulmányait. Spanyolországi diákévei során szoros barátságot kötött a festő Joaquin SorollavalésMoreno Carboneróval, akik a kortárs spanyol képzőművészet jeles képviselői voltak abban az időben. Európai útjai során megfordult Firenzében, Rómában és Velencében, ahol megismerte és tanulmányozta a különböző stílusokat, művészeti irányzatokat. Az 1910-es évek elején, amikor Olaszországban járt, elsajátította a rézkarcmetszés alapjait. A külföldi tanulmányutak, ösztöndíjak nem múltak el nyomtalanul, 1913-ban, Párizsban egy önálló kiállításra került sor, ahol a nemzetközileg is ismert lett. A franciaországi évek meghatározóak voltak számára, a szabad képzőművészet, a pezsgő kulturális élet nagy hatással voltak művészi pályafutására, szabadon kísérletezhetett, próbálgathatta művészi határait és stílusát. 1919-ben visszatért hazájába, és haladéktalanul kiállítást rendezett kortársaival együtt a Salon Belvederében. Ilyen módon ismételten felhívták a közvélemény figyelmét egyfelől az európai ösztöndíjasok alkotásaira, másfelől a paraguayi képzőművészet eddigi eredményeire. Madridi éveiben megismerkedett a kerámiaművészettel, és ez meghozta számára a nemzetközi elismerést. A paraguayi őslakosok a guaraní indiánok kézi munkáira emlékeztető darabjai és a letisztult, különleges motívumokkal díszített kézműves tárgyai messze földön híresek lettek. Campos Cervera kerámiáiban testett öltött a prae-historikus kor minden jellemzője, vonalvezetésében és színvilágában az ősi inka, kecsua, guaraní világ tükrőződött. A nemzetközi kritika élénken dícsérte kerámiáit:Juan de la Encina a ’La Voz’c. napilap kritikusa így írt: ”Nem emlékszem arra, hogy láttam-e valaha is ilyen eredeti, játékos, színekben gazdag érdekes vonalvezetésű kiállítást Spanyolországban. José Frances,a’Nuevo Mundo’ címűnapilap munkatársa szerint„Az új kiállítás ragyogó, csillogó színeivel, fantáziadús motívumaival hűen tükrözi az amerikai őslakosok kultúráját.” (1932)
Munkáival számos egyéni és nemzetközi tárlaton vett részt, Spanyolországtól Dél-Amerikáig. Legjelentősebb tárlatai: – 1913. Párizs, 1919; Salon Belvedere, Paraguay; 1931. Salon Otoño, Madrid; 1934. Buenos Aires a kortárs Jaime Bestarddalegyütt.
A festészet és a rézkarcművészet pályafutása során háttérbe szorult. Festményein az impresszionizmus és poszt-impresszionizmus stílusjegyei láthatóak. Munkái a valenciai Kerámia Múzeumban, az asuncioni Szépművészeti Múzeumban, valamint felesége, a spanyol származású Josefina Pla által alapított Museo de la Herreírabanláthatóak Paraguayban.
A spanyol polgárháborúban, Valenciaban veszítette életét, 1937. július 11-én, mindössze negyvenkilenc évet élt.
A cikk lejjebb folytatódik.