Orosz származású amerikai művész, a nevű művészeti forma kitalálója és egyik legjelentősebb művelője. Kaprow 1945-től építészetet, 1950-től művészettörténetet, közben pedig Hoffmanntól festészetet tanult. Pályáját festőként kezdte, méghozzá a spontán önkifejezést hirdető elkötelezettjeként, majd a festmény térbeli kiterjesztésének lehetőségei kezdték izgatni. Már az ötvenes évek derekán különféle valóságelemeket, főleg hulladékot applikált képeibe, eljutva a festészet, a kollázs és a szobrászat keverékéhez, amit nak nevez a szakzsargon. Az asszemblázs már nem (csak) imaginárius tér, hanem – mind több háromdimenziós elemmel kiegészülve – valóságos környezet ().
A kaprow-i happening (történés) az ilyen értelemben vett environment kiterjesztése az időre és a cselekvő emberre, illetve olyan kollázs, amelyben egyenrangú kapcsolatba kerülnek különféle anyagok, tárgyak, helyszínek és szereplők. Kaprow 1957-től foglalkozik happeningekkel, hangsúlyozva, hogy ez a műfaj valójában festészetének egyik formája. Az első nyilvános „történés” Tizennyolc happening hat részben című műve volt, amit 1959 októberében mutattak be a Reuben Galéria megnyitásakor.
A színházi előadással ellentétben, mely mindig fikció, a Kaprow-féle happening kezdettől fogva egyszeri és megismételhetetlen realitást kíván nyújtani, ami azt is jelenti, hogy a résztvevőknek kerülni kell a színészkedést: nem szerepeket kell eljátszani, hanem adott szituációba beilleszkedni, utasításokat végrehajtani, és az adott kereteket új tartalonnal feltölteni. Kaprow javaslata szerint a happeningeket sohasem kellene előre próbálni, jó lenne, ha lefolyását laikusok vezetnék, és sohasem ismétlődne ugyanaz a műsor.