Az új német festészet jelentős alakja. 1965–66-ig jogot hallgatott a freiburgi Albert Ludwig Egyetemen, majd 1966-ban ugyanitt művészeti tanulmányokba kezdett Peter Dreher irányítása alatt. 1969-ben a karlsruhei Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait Horst Antes vezetésével, majd a következő évben átíratkozott a düsseldorfi Művészeti Akadémiára, s itt találkozott Joseph Beuysszal. Beuys elképzelése, mely szerint kulturális mítoszok, metaforák és szimbólumok felsorakoztatásával közelebb kerülhetünk a történelem megértéséhez, nagy hatással volt Kieferre. Először 1969-ben foglalkozott történelmi problémával (Németország sokat vitatott történelmével): Occupations [Megszállások] c. sorozatának fotóin ő maga látható Franciaországban, Svájcban és Olaszországban, katonai egyenruhában, karját a hitleri üdvözlésre lendítve. Ugyanebben az évben nyílt első egyéni kiállítása a karlsruhei Galerie am Kaiserplatzban.
Az Occupations meghatározta Kiefer alkotómunkájának későbbi irányát. Hitt abban, hogy identitását és szellemi örökségét a művészi munka során feltárhatja, s határozottan szembeszállt Theodor Adorno kijelentésével: „Auschwitz után nem lehet többé verset írni.” Korai művei, pl. a Winter Landscape [Téli tájkép] (1970) és a Man in the Forest [Férfi az erdőben] (1973) az ember szenvedését és magányosságát hangsúlyozzák. 1973-ban figyelme az architektúrára irányult, s festett egy sorozat nagyméretű képet, melyeknek helyszíne saját házának faszerkezetes padlása. Ezek az erősen szimbolikus című enteriőrképek, köztük a Father, Son, Holy Ghost [Apa, Fiú, Szentlélek] (1973) és a Germany’s Spiritual Heroes [Németország spirituális hősei] (1973) súlyos lelki tartalmat hordoznak, hasonlóan van Gogh hálószoba-ábrázolásaihoz. Az üres padlás metaforikus jelentésű, a világmindenséget érzékelteti, melyben a konfliktusokat és ellentmondásokat az alkotó tevékenység oldja fel.
1974-től ~ műveiben a történelem profán realitásai átvették a hatalmat a mítosz felett. Képeinek, melyeknek hátterében leégetett, parázsló, felszántott földek látszanak, ikonográfiája egyre zártabbá, titokzatosabbá vált, s már csak az általa rájuk írt szavak és kifejezések segítségével volt megfejthető. A Cockchafer Fly [Cserebogárrepülés] (1974) c. mű magában foglalja egy német gyermekvers részletét, melyből kiderül, hogy a kép Pomerániát, Németország egyik területét ábrázolja, melyet Lengyelország a II. világháborút követően bekebelezett. Más alkotásai, mint pl. az Operation Winter Storm [Téli vihar hadművelet] (1975) és az Operation Sea Lion I [Oroszlánfóka hadművelet I.] (1975), arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ~t folyamatosan foglalkoztatta hazájának náci múltja. Ugyanebben az időszakban fogott bele egy olyan festménysorozat készítésébe, melyben a művészet történelemben játszott megváltó szerepét vizsgálja. Nero Paints [Néró fest] (1974) és To Paint [Festeni] c. tájképein hatalmas festőpaletta látható.
A 80-as évek elejétől már nemcsak a kiterjedés, hanem a vászon anyagszerűsége és a felület vizuális bonyolultsága is érdekelte. Ilyen irányú kísérleteket már könyvtervei kapcsán is folytatott, melyek közül az első 1969-ben született. Művészi eszköztárát olyan új anyagokkal gazdagította, mint a fa, a homok, az ólom és a szalma. E természetes matériák jellegzetes törékenységet kölcsönöznek műveinek, gyakran ellentétbe kerülve azok erőteljes mondanivalójával. Margarete (1981) és Nuremberg [Nürnberg] (1982) c. képei pl. a nácik zsidókkal szemben elkövetett kegyetlenségeit idézik, miközben a szalmaszálak áttetsző csillogása a finomság és szépség törékenységének érzetével itatják át a festményt. Egy másik sorozata a náci uralom miatti őrlődéséből született. E művek a Führer főépítésze, Albert Speer munkáiból indulnak ki. Az Interior [Enteriőr] c. kép pl. Hitler kancellári hivatalának borostyánszobáját ábrázolja.
A 80-90-es években egyre több misztikus és mitológiai téma merült fel ~ múlttal folytatott párbeszédében. Az ezredforduló közeledtével alkotásainak tárgyait már Németország határain túlról merítette. 1995–2001 között a kozmoszról készített monumentális festményciklust. Közülük a legnagyobb, a Light Compulsion [Fényképzet] (1999) a Tejutat ábrázolja, s a kép mélysége és kompozíciója Pollock csöpögtetett festményeit idézi. 1997-ben ismét az architektúra került előtérbe festményein, melyeken archaikus sivatagi agyagépítmények jelentek meg. Your Age and My Age and the Age of the World [A te korod, az én korom és a világ kora] (1997) c. képén egy egyiptomi piramis emelkedik ki a puszta földből. ~ a 90-es évek vége óta energiáját egyre inkább a szobrászatnak szentelte. A felhasznált sokféle anyag közül az ólommal dolgozott legszívesebben. Legújabb műveiben a növények is fontos szerepet játszanak. The Secret Life of Plants [A növények titkos élete] (1997) c. óriás könyvének lapjai, valamint két azonos című festménye (1998 és 2001) napraforgómagokból kirakott napraforgókat ábrázol. Every Plant has Its Related Star in the Sky [Minden növénynek van csillaga az égen] (2001) c. művében a növények és a mennyei világok kapcsolatának misztériumával foglalkozik.
A Japán Művészeti Társaság 1999-ben a Praemium Imperiale-díjjal tüntette ki ~t. 1984-ben a düsseldorfi Städtische Kunsthalle, 1987-ben a chicagói Art Institute, 1993-ban a tokiói Sewon Művészeti Múzeum, 1998-ban a New York-i Metropolitan Museum of Art, 2001-ben pedig a bázeli Beyeler Alapítvány rendezett átfogó egyéni kiállítást műveiből. A franciaországi Barjacban él és dolgozik.