A hivatásos képzőművész 25 éve foglalkozik festészettel. Kezdetben verseket, drámákat ír és rajzol. 1979-ben Csapiban, egy cigány olvasótáborban figyel fel rá Péli Tamás, akinek tizenhárom éven keresztül volt tanítványa. Mestere nyomán reneszánsz hagyományokra támaszkodva, sajátosan egyéni képi nyelvet hozott létre. 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Műveire jellemző az erőteljes tárgyiasság, a felfokozott expresszivitás és a jelképalkotás. Drámai hangvételű kompozícióin a cigányság ősi, balladisztikus hagyományai és alakjai elevenednek meg. Jelentős munkái közé tartoznak az ikonszerű stilizációval megalkotott Madonna-képek, Frederico García Lorca Cigány románcok című versciklusa által inspirált festménysorozata és Triptichon című műve. Számos kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt, bemutatkozott többek között Bécsben, New Yorkban, Prágában, Münchenben, Pekingben, Londonban. Láthatók voltak művei több ízben a Néprajzi Múzeumban, a Kossuth Klubban, az Aranytíz Művelődési Központban, továbbá a Műcsarnok Elhallgatott Holocaust kiállításán (2004), Dorottya utcai Esély Galériában (2005) és a Művészetek völgyében (2006) is. 2006-ban Cigány mesterségek címmel grafikáiból és festményeiből nyílt tárlata a Rátkai Márton Klubban, 2007-ben a Velencei Biennálé roma pavilonjának tizenhat kiállítója között volt. 2008-ban a L’harmattan kiadásában jelent meg Kerékgyártó István Tanítványból mester címmel portréalbum a művészről. A Balázs János Galériában többször szerepeltek munkái, a 2008-as Olajfák hegyén című – az Angyali Üdvözlet kápolna szakrális festményterveihez készült grafikák – önálló kiállítása mellett tematikus tárlatokon: 2004-ben a Feketén-fehéren csoportos grafikai kiállításon, 2005-ben a Nőábrázolás a roma képzőművészetben, 2009-bena Köztetek tárlaton. Jelenleg Budapesten él és alkot. Munkái megtalálhatók a Roma Parlament állandó kiállításán, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében, valamint számos közintézményben és magángyűjtőknél is.
Zaklatott, drámai hangvételű kompozícióin a cigányság ősi, balladisztikus hagyományai és alakjai elevenednek meg. Olajképeinek színvilágát a sötét, barnás tónusok uralják. 1998-ban – mesteréhez hasonlóan – hatalmas méretű, 45 m2 nagyságú olajképet készített.
Díjak/ösztöndíjak
1996 • Pro Urbe-díj;
1998 • a XI. kerület díja.
Irodalom
BELEZNAY I.: Festő két Pro Urbe-díjjal. Magyar Hírlap, 1998. május 18.
FENYVESI FÉLIX L.: Szentandrássyi István a Bolgár Intézetben. Magyar Nemzet, 2000. július 8.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1996 • Annabella Szálló, Balatonfüred • Vörösmarty Terem, Székesfehérvár
1999 • Magyar Kulturális Központ, Prága (CZ)
2000 • Bolgár Intézet, Budapest
2006 ● Cigány mesterségek, Rátkai Márton Klub, Budapest
2008 ● Olajfák hegyén, Balázs János Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Csoportos kiállítások
2004 ● Elhellgatott holocaust, Műcsarnok, Budapest ● Feketén-fehéren, Balázs János Galéria, Budapest
2005 ● Esély Galéria, Dorottya utca, Budapest ● Nőábrázolás a roma képzőművészetben, Balázs János Galéria, Budapest
2006 ● Művészetek völgye, Kapolcs
2007 ● Velencei Biennálé
2009 ● Köztetek, Balázs János Galéria, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Művelődési Intézet, Budapest
Néprajzi Múzeum, Budapest
Roma Parlament, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.