A Szépművészeti Múzeum várhatóan 2018 tavaszáig tartó bezárása a Magyar Nemzeti Galéria számára is új helyzetet teremtett. Egyrészt, tavasztól itt lesz látható egy válogatás a Szépművészeti kollekciójának legértékesebb darabjaiból. (A kényszerű szünetet a bezárt múzeum arra is felhasználja, hogy a hazai közönség számára átmenetileg hozzáférhetetlenné vált műveket külföldön mutassa be. Az első nagyobb kiállításra az ősszel a milánói Palazzo Realéban kerül sor, egyidejűleg az észak-olasz nagyvárosban zajló világkiállítással.)
Másrészt az időszaki tárlatok programja is úgy alakul, hogy lehetőség nyíljon az egyébként inkább a Szépművészeti Múzeum profiljába illő bemutatókra is. Ilyen lesz rögtön az első, április 23-án nyíló nagyobb kiállítás, ami „A természet igézete” címmel a hazájában rendkívüli népszerűségnek örvendő kínai festő, Qi Baishi (1864-1957) életművébe enged átfogó bepillantást. A matuzsálemi kort megért mester életében legalább 8 ezer művet alkotott a hagyományos kínai festészet tradícióit követve, mindvégig kivonva magát a nyugati művészet pályatársainak jó részét már megérintő hatása alól. Qi Baishi a kínai művészeti aukciók legnagyobb sztárja, éves forgalmával világviszonylatban csak Picasso és Andy Warhol eladásai veszik fel a versenyt. Árrekordját 2011-ben érte el, amikor a China Guardian aukciósháznál egy 1946-ban készült festménye átszámítva 65,5 millió dollárért kelt el. Az MNG-ben rendezendő tárlata első nagyszabású európai bemutatkozása lesz több mint 100 művel, köztük híres növény- és madárábrázolásaival. Az esemény jelentőségét a kínaiak szemében jól mutatja, hogy a kiállításról szóló szerződés aláírását, amire Baán László kínai látogatása alkalmából került sor, a pekingi TV élő adásban közvetítette.
Qi Baishi: Tavirózsa és jégmadár, 1934 körül, ©Beijing Fine Art Academy
Egy nappal később, április 24-én „Sors és jelkép. Fejezetek az erdélyi magyar képzőművészet történetéből 1920–1990” címmel nyílik kiállítás, mely eddig nem látott gazdagságban és új szempontok szerint mutatja be az 1920 és 1990 közötti évek erdélyi magyar képzőművészetét. A megszokott Erdély-sztereotípiák helyett a tárlat a kevéssé ismert, rejtett vagy ismeretlen erdélyi művészetet ismerteti meg.
Nagy Imre: Forrás, 1929, Magyar Nemzeti Galéria
A kiállításon mintegy 350 mű – festmények, szobrok, grafikák, plakátok és egyéb illusztrációk – lesz látható, amelyeket a Galéria részben saját anyagából válogat, részben több mint ötven magyarországi, németországi és romániai köz- és magángyűjteményből kölcsönöz.
Szervátiusz Jenő: Fahordó, 1938, Magyar Nemzeti Galéria
A tárlat kilenc szekciója olyan nagy témákat jár körül, mint például a táj és ember kapcsolata, vagy az első világháború utáni erdélyi avantgárd világa. A korszak monumentális fa- és kőszobrászatát szoborgaléria, illetve fotósorozat mutatja be. Külön szekciók foglalkoznak a két háború közötti klasszicizálással, a hűvösebb, „tárgyilagos” festészet témájával, valamint a szocreál utáni realizmus kérdésével, és természetesen nem marad ki az 1980-as évek sajátos erdélyi neoavantgárdja sem.
Pittner Olivér: Felsőbányai részlet, 1931, magántulajdon
A német származású svájci, leginkább a szürrealizmussal rokonítható munkásságú svájci képző- és fotóművész, Meret Oppenheim (1913-1985) két évvel ezelőtt, születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett átfogó tárlatát a bécsi Kunstforum Bank Austriában sok hazai érdeklődő is látta. A XX. század képzőművészet egyik legöntörvényűbb alakjának – akit sokan Man Ray fotóiról is ismernek – munkássága most házhoz jön; kiállítása szeptember 17. – november 22. között lesz látogatható.
A 2008-ban elhunyt, orosz származású Kossuth-díjas festőművész, El Kazovszkij munkásságának népszerűségét mutatja, hogy 1975-től napjainkig csak idehaza több mint 100 egyéni kiállításon mutatták be műveit; mégis egy régi adósság törlesztésének tekinthető, hogy a Galéria most vállalkozik munkásságának minden korábbinál átfogóbb bemutatására. A retrospektív tárlat tervezett időpontja 2015. október 15. – 2016. január 31.
S ha már „átnyúltunk” 2016-ba, akkor említsük meg a jövő év első nagy tárlatának tervét is: a világ egyik legismertebb képzőművész-házaspárja, a XX. századi művészet két emblematikus alakja, Frida Kahlo és Diego Rivera alkotásai, köztük főművek lesznek láthatóak a Galériában. A tárlat anyaga nagyrészt ugyanazokból a gyűjteményekből áll majd össze, amelyek a két művész nagysikerű 2013-as párizsi kiállításának is a gerincét adták a Musée de l’Orangerie-ben.
A cikk lejjebb folytatódik.