Virág elvtárs váteszként jósolta meg, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, pedig ő még talán el sem tudta képzelni azt, hogy a 2017-es év művészeti szempontból mennyire hedonista lesz. A Garage Museum of Contemporary Art márciusban nyitotta meg az első orosz kortárs triennálét, Athénban már megnyílt, Kasselben pedig hamarosan a Documenta, jön a tízévente megrendezett münsteri Skulptur Projekte, és nem mellesleg néhány napja megnyílt a legpopulárisabb művészeti esemény, a Velencei Képzőművészeti Biennálé is.
Anne Imhof: Faust, German Pavilion in Venice Biennále 2017. Photo: moussemagazine.it, Nadine Franczkowski
Az Arany Oroszlánt, tehát a fődíjat a német pavilon, vagyis Anne Imhof Faust című munkája nyerte el. Itt a látogatók a vasszerkezetes, körülbelül egy méterrel a föld felett lebegő, átlátszó üvegpadlón sétálva, ezen a húsbavágó alkotáson keresztül a berlini hipsztermekka esszenciáját élhetik át, ám mindezt nem a könnyed újhullámos kávézók és romkocsmák filterén keresztül, hanem a szorongás és egzisztencialista töprengés lencséjén át. A bő fekete-fehér ruhás, Nike cipőt és baseballsapkát viselő, cool, hosszúhajú lányok és androgün fiúk az eredetileg öt órás összművészeti jellegű, performance és installáció közt ingadozó, tárgyakat, zenét, zajokat, képeket, építészeti elemeket és embereket is használó alkotás során a legkülönbözőbb elemek keverednek egymással, létrehozva egy egészen újszerű atmoszférát. A szereplők vándorolnak három különböző terem közt, közben énekelnek, táncolnak, vagy épp maszturbálnak az üvegpadló alatt. Tűz gyullad, három férfi headbangel, kószálás, rezignált szelfizés, Adidas superstarok és Asics fehér sportcipők váltakozása, dühös őrkutyák, slow-motion verekedés, és a pavilon tetején kiábrándult ücsörgés. Imhof művének szereplői bármit tesznek, kiábrándultak és kiüresedettek, és a feszült, nyomasztó atmoszféra képes elhitetni a nézővel, hogy ők aztán tényleg megkötötték a fausti alkut. Kérdés persze, hogy ki a jelképes faust, és mi volt pontosan az egyezség tárgya: mit ajánlott fel a lélekért cserébe az ördög?
Anne Imhof: Faust, German Pavilion in Venice Biennále 2017. Photo: moussemagazine.it, Nadine Franczkowski
A Viva Arte Viva című központi kiállítás legjobb művésze szintén egy német alkotó, Franz Erhard Walther lett, akinek jelenleg a spanyolországi Reina Sofiaban van életmű kiállítása. A fotóval, festéssel, fotóval és szobrászattal is foglalkozó művész teoretikus alkotásainak alapja szín és formák játéka. Elismerték még a brazil pavilont is, ahol Cinthia Marcelle a londoni Serpetine Gallery ex kurátorával, Jochen Volzzal egy olyan helyspecifikus installációt készítettek, ami a zsűri szerint „egy olyan titokzatos és kiegyensúlyozatlan tér, ahol nem érezhetjük magunkat biztonságban”, és ahol a videó és tér együttes játéka éri el ezt a hatást.
Cinthia Marcelle, Chão de caça (Hunting Ground), 2017, grating floor and stones, and Cinthia Marcelle and Tiago Mata Machado, Nau (Now), 2017, HD video, 44 minutes. For the Brazilian Pavilion, Giardini.
A legjobb fiatal művész a brit származású Hassan Khan lett, aki performance, zene, tánc, és videóművészet mellett koreográfusként is dolgozik. Az Arsenale kertjében helyezte Composition of a Public Park című hanginstallációját.
Hassan Khan, Composition for a Public Park (2013/2017). Courtesy of the artist
A cikk lejjebb folytatódik.