A vajdasági képzőművészekben mindig is megvolt a rebellis, csakazértis szellem, amely olykor a végletektől, destruktív impulzusoktól sem volt mentes. Csakhogy épp ebből profitált, ettől lett az, ami. A lázadás művészete különös művészet: a háború generálja az ellenkezést, amely aztán képzőművészeti formában ölt testet. Az alkotás kiút a személyes és a társadalmi pokolból. A vajdasági művészek anno egyfajta „vizuális forradalmat” generáltak, elsősorban, de nem kizárólag a konceptuális művészet terén. S maradt ebből hírmondó ma is.
A galérialátogatásokat Szabadkán érdemes kezdeni. A város leglátogatottabb művészeti rendezvénye a Noc Muzeja-Múzeumok Éjszakája, amely több, mint 30 helyszínen zajlik, beleértve a színházakat is, és általában május végére, június elejére szervezik. Egyébként három olyan szabadkai galériába is érdemes betévedni most, ahol progresszív munka folyik.
Savremena Galerija Subotice. A határ zárva – Border is closed
Fotó: Jasmina Jovancic Vidakovic
A Szabadkai Kortárs Galéria (Savremena Galerija Subotice)
a város központjában, a Reichl Ferenc parkkal szemben levő, szecessziós épületben van. A földszinti kiállítóteremben jelenleg Svetlana Zrdnja absztraktjait lehet megnézni, a kiállítás címe Imaginarni Predeli (Képzeletbeli Területek), a galéria emeletén pedig egy, a Bosch&Bosch csoporthoz kötődő konceptuális művészeti gyűjtemény tekinthető meg, „A vajdasági konceptualizmus kis olvasókönyve” címen.
Szalma László: DADA, akció, 1972. Fotó: az MSUV gyűjteményből
A galéria kurátora, Jasmina Jovancic Vidakovic képbe hoz a fejlesztéseket illetően. Három éve indítottak egy olyan programsorozatot, amely különféle pedagógiai műhelyeket, gyerekprogramokat, beszélgetéseket foglal magába – az egyik műhely a menekült-kérdést is érintette tavaly. Újabban nyílt fórumokat, beszélgetéseket is szerveznek az alkotókkal, és szakértőket is meghívnak. A nemzetközi kapcsolataik sokkal tudatosabbá váltak, a digitális technika segítségével könnyebben közvetítik, cserélik a kiállítások anyagait. Nemrég a Velencei Biennálén is bemutatkozott belgrádi Skart multimediális művészeti csoporttal volt közös műhelymunkájuk, amelynek eredményét kiállításon mutatták be.
A Dr.Vinko Percic Galéria épülete Fotó: Spartak Dulic
A Dr. Vinko Percic Galéria (Makszim Gorkij utca 22.)
kiállítóterem-típusú hely, és azzal a céllal alakult, hogy a legkülönbözőbb művészeti irányzatokba sorolható alkotókat vonultassa fel, és egyben megőrizze azokat a tárgyakat, amelyeket Dr. Vinko Percic műgyűjtő Szabadka Községnek ajándékozott. Percic doktor gyűjteményét a tolerancia és a nyitottság hatja át. A kiállítótér bemutatja érdeklődési körét és a művészeket, akikkel kapcsolatban állt. Az épület 1894-ben a fiatal budapesti építész, Jakab Dezső tervei alapján kapta meg pazar neobarokk díszítését. A házat és a belső teret izgalmasan ellenpontozta a legutóbbi, Abszurd önfenntartó rendszerek című kiállítás, Stevan Kojic „intermediális-bio-tech art” installációiból. LED lámpákkal megvilágított, huzalokkal körbetekert bonsai fák, kádba ültetett növények, amelyek körül a látogatók jelenléte által kiváltott energiahullámokat elmés kis hangközvetítő szerkezet közvetíti tisztán hallhatóan. A látogatók agyhullámait mérő EEG készülék, amely egy jókora kivetítőn mutatta ottlétemkor éppen az én agyi tevékenységemet szédítő, sztroboszkópszerű villogás közepette.
Stevan Kojic munkája egy korábbi belgrádi kiállításáról, a 12HUB galériából. Fotó: Senja Vild
Spartak Dulic , az intézmény igazgatója, kurátora, és egyetlen hivatalos munkatársa ezután egy üres pincét mutat a galéria alatt levő alagsorban, amely tágas helyiségeivel azonnal multimediális őrületekért, performance-okért, installációkért kiált. Nem mellesleg eszünkbe juttatja a nyolcvanas években Szabadkán dolgozó avantgarde színházi rendező, Ljubisa Ristic különféle városi helyszíneken megtartott, olykor közfelháborodást generáló összművészeti happeningjeit.
Dulic közben elmeséli, hogy a galéria 2006-ban nyílt, tíz évig a Városi Múzeum része volt, majd önálló intézménnyé vált. A horvát származású performance-művész elsősorban a szlovén, horvát, szerb szcénával ápol széleskörű szakmai kapcsolatokat, de kortárs magyar alkotókkal is dolgozott már. Dulic nagyon szeretne még egy kurátort alkalmazni, és továbbhaladni a már megkezdett progresszív vonalon, és nyitott arra, hogy kiállítási lehetőséget biztosítson magyar kortárs képzőművészeknek is.
Klein House, bejárat. Fotó: Gyulai Zsolt
A Klein House social bar és art gallery
még az előbbinél is újabb kezdeményezés. A Városháza mellett, a Strossmayer utca 9. alatt található és igazából most kezd felfutni. A helyi értelmiségiek és a külföldiek körében máris népszerű, de a környező városokból is rendesen látogatják. Nyitott, multikulti galéria, ahol nagyrészt fiatal, pályakezdő és kevésbé kezdő, kísérletező vajdasági képzőművészek állítanak ki. Már ismert nevek is szerepelnek az itt kiállító művészek között, mint Nagy József (a kortárs tánc világából ismert Josef Nadj), aki 2017 elején tervez kiállítást a Klein House-ban, vagy Siflis András.
Gyurkovics Virág szervező szerint a galériát alapvetően a tere határozza meg, és a közeg, amelyben működik. Nem mellékes, hogy van egy hangulatos borozó a helyiségben, amely közvetlenebb térben hozza össze a látogatókat. A komoly városi galériákkal Virág szerint az a gond, hogy kevésbé látogatottak – feltehetően az intézményi keretek miatt. Egy fiatal képzőművésznek nagyon nehéz bejutni a városi galériákba, a Klein House szerepe azért is fontos, mert fontos állomás lehet a pályájukon.
Fotó: Gyulai Zsolt
Hiánypótlóként, a közönséggel közvetlen kapcsolatot ápoló helyként hozták létre a helyet. Nem akarják tovább erősíteni azt a fajta elszigetelődést, ami Szabadkán megfigyelhető, ugyanis elég durván el vannak határolva egymástól a magyar és a szerb rendezvények. Ők viszont azt szeretnék elérni, hogy ne merüljenek fel nemzetiségi kérdések ezek kapcsán. A Klein House-ra máris a többnyelvűség jellemző: szerb, magyar, angol. Szeptember 23-tól Torok Melinda kiállítása tekinthető meg, aki az ismert szabadkai képzőművész, Torok Sándor lánya, majd Varga Valentin kiállítása következik október 14-étől, ezután pedig a Belgrádban élő, az indusztriális zónában dolgozó Kis Viktor fémből készülő térinstallációit lehet majd megnézni.
Fotó: MSUV / Muzej Savremene Umetnosti
MSUV (Újvidék, Dunavska utca 37.)
A hivatalos és egyszersmind progresszív múzeumok közül az újvidéki MSUV, azaz a Muzej Savremene Umetnosti – Kortárs Művészetek Múzeuma még mindig a leggyorsabban fejlődő, legismertebb, leglátogatottabb helyszín. Az MSUV Damien Hirst: Nova Religija/ Új Hit című kiállításának szeptember elején nyílt – és az artPortal is beszámolt róla.
Sanja Kojic Mladenov igazgatónő kérdésünkre elmondta, hogy a festészeti, szobrászati, grafikai, és konceptuális gyűjtemények mellett az utóbbi években kifejlesztettek egy filmmel, videóval és fotózással kapcsolatos központot, egy intermediális-digitális művészeti központot, egy építészeti, urbánus fejlesztési centrumot, és egy design-gyűjtemény központot, amelynek igen széleskörű a tevékenysége.
Fotó: MSUV / Muzej Savremene Umetnosti
Az MSUV rendszeresen együttműködik a nemzetközi művészeti szcénával, külföldön is prezentálja a szerbiai szcéna legfontosabb alkotóit, valamint nemzetközi, az EU által támogatott projektek révén nyit a külföldi szcéna felé. Tavaly négy vendég-kiállítást valósítottak meg külföldön, prezentációkat tartottak, residency programokon vettek részt, valamint a külföldi partnerek kutató projektjeibe is bekapcsolódtak. A kapcsolataikon kívül nagyon fontos szerepe van még annak az együttműködési hálózatnak, amelyet a régióban építettek ki azokkal a munkatársakkal, akikkel közös művészeti és szociális tapasztalatok kötik össze őket. Jegyezzük itt meg, hogy magyarországi partnerük is van, az ACAX.
Idén startoló fő projektjük a Risk Change. Ötéves projektről van szó, amely 10 európai szervezetet ölel fel. Lesz még egy nagyszabású projekt, a Performing the Museum, amelyet a zágrábi Kortárs Művészetek Múzeumával, a Slovenj Gradec-i Korosko galériával, és a barcelonai Antoni Tapies Alapítvánnyal közösen valósítanak meg. Decemberben pedig egy nemzetközi kiállítást szerveznek, a Mentális Tér Migránsai címen, Klaus Rinke, Barthélemy Togué Tamokoué, Zoran Popovic, Ivo Dekovic, Jusuf Hadzifejzovic, Selman Trovac és Igor Antic részvételével, amely a művészek emigrálációjával foglalkozik.
A cikk lejjebb folytatódik.