Sara Zanin jónevű római galériája, a z2o hat magyar művészt mutat be RAIN COME DOWN! – Domesticated environments – The Hungarian attitudes címmel július végéig látható kiállításán. A Petrányi Zsolt által kúrált tárlaton Barabás Zsófi, Tarr Hajnalka, Tranker Kata, Szemző Zsófia, iski Kocsis Tibor és Hatházi László munkái szerepelnek. A kiállítás az embernek a környezetéhez való viszonyával foglalkozik – lettlégyen az természeti, politikai, történelmi vagy városképi jellegű. A Rain Come Down! cím, amit Petrányi egy amerikai rapzenésztől kölcsönzött, a fiatal művészgeneráció aktív törekvését jelképezi arra, hogy a történéseket ellenőrzése alatt tartsa.
Hatházi László: Diorama 2, 2014, vízfesték, papír, 30 x 40 cm, a NextArt Galéria jóvoltából
iski Kocsis Tibor: Parallelity 2,2015, szén, papír, 115,5 x 96,3 cm, a Viltin Galéria jóvoltából
Tarr Hajnalka: Subjective reality Structure, 2012, fotó, papír, toll, à 29 x 86 cm, fotó Sebastiano Luciano, forrás: z2ogalleria.it
Tranker Kata: Ein Monat, 2012, 26 papír objekt, fa állvány, különböző méretek, a Viltin Galéria jóvoltából
Augusztus 14-ig az albán főváros, Tirana Nemzeti Művészeti Galériájában látható egy Eszmék és művek című válogatás a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményének hazai anyagából. (Ezzel párhuzamosan a LuMu-ban a kortárs albán művészetet bemutató kiállítás nyílik.) Szipőcs Krisztina kurátor olyan műveket válogatott a tárlatra, amelyek elsősorban fotó-, illetve média-alapú műveken, sok esetben a művész figuráján keresztül ismertetik meg a nézőkkel Magyarország közelmúltját és kortárs képzőművészetét. A bemutatott alkotások egyben kordokumentumok, a hétköznapi életet és a művészetet átható eszmék és értékrendek lenyomatai is. A kiállított művek szerzőinek névsora itt olvasható.
Kiállítási enteriőr Beöthy Balázs, Birkás Ákos, Gyenis Tibor, Gerhes Gábor és Lakner Antal munkáival. Fotó: Szipőcs Krisztina, forrás: facebook.com/ludwigmuseum
Fehér László: Szürke ház, installáció, 1997, vaslemez, fa,kátránypapír, 260 x 1100 x 500 cm, © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Pinczehelyi Sándor: Sarló és kalapács, 1973, zselatinos ezüst nagyítás, 25,4 x 20 cm © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
A Svájcban különösen erős pozíciókkal rendelkező konstruktív-konkrét művészet egyik legfontosabb kiállítóhelye, a zürichi Haus Konstruktiv idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból Um die Ecke denken címmel nyílt szeptember 4-ig látogatható és kizárólag a ház saját gyűjteményére építő tárlat. (A cím egy olyan szófordulat, aminek magyar megfelelője talán a „kreatív szemmel nézni a világra” lehetne.) A kiállításon nemcsak egyértelműen a konstruktív-konkrét irányzathoz sorolható művek szerepelnek, hanem olyanok is, amik abból valamiféle inspirációt merítettek. A résztvevő művészek hosszú listáján a már lezárt életművű mesterek, köztük Etiennne Beöthy és Victor Vasarely mellett ott találjuk Vera Molnárnak és Csörgő Attilának a gyűjteményben őrzött munkáit is.
Csörgő Attila: Hámozott csendélet III., 2014, papír, ragasztószalag, 30 x 17 x 27 cm, ill. 145 x 145 cm, a Museum Haus Konstruktiv, Zürich tulajdona, fotó: Csörgő Attila, a művész jóvoltából
Vera Molnár: PARCOURS/N 97-4, 200 x 200 cm, kézzel szövött festett gyapjúszál, a Museum Haus Konstruktiv, Zürich tulajdona. A szerző felvétele
A karlsruhei Badischer Kunstverein szeptember 11-ig nyitva tartó Film – Mozgás – Trükk című kiállítása két magyar képzőművész, Háy Ágnes és Maurer Dóra számos hasonlóságot felmutató filmes munkásságán keresztül a magyarországi strukturalista film és animáció történetébe enged bepillantást. A tárlat címe Háy 1984-ben megjelent esszéjét idézi. A Nolasco-Rózsás Lívia által kúrált tárlat egyben a Londonban élő Háy műveinek első átfogó németországi prezentációja. A középpontban Háy Ágnes Egy különc úr naplójából című 1972-es, illetve Mauer Dóra Kalah című 1980-as kísérleti filmje áll, de a nézők láthatják többek között Maurer Időmérés (1973/80) és Háy Várakozás (1980) című rövidfilmjét is. További mozgóképek, kiadványok, grafikák jelzik, hogyan hatnak a művészek által a 70-es években kidolgozott módszerek későbbi munkásságukra is.
Háy Ágnes: Egy különc úr naplójából, 1972, filmstill, a művész és a Badischer Kunstverein jóvoltából
Maurer Dóra: Kalah, 1980, filmstill, a művész és a Badischer Kunstverein jóvoltából
A Párizs-közeli kisváros, Champlan galériája, az aller simple idei nyári, szeptember 10-ig megtekinthető tárlatát a geometrikus művészetnek szenteli. A 12 kiállító festő- és szobrászművész között szerepel Vera Molnár és Nemes Judit is, többek között Carmelo Arden Quin, Helen Wergouven és Gaël Bourmaud társaságában, akiknek munkáival a magyar közönség az Abigail Galéria Párizsi kocka című kiállításán találkozhatott.
A tekintélyes londoni Royal Academy of Arts ebben az évben is megrendezi hagyományos Nyári Kiállítását. Az 1200 (!) alkotást felvonultató, augusztus 21-ig nyitva tartó tárlaton befutott művészek mellett számos ifjú tehetség is bemutatkozási – és értékesítési – lehetőséget kap. A résztvevők között két fiatal magyar képzőművész is van, a Londonban végzett és már többször bemutatkozott Schwéger Zsófia és Horváth Lóczi Judit, aki ugyanezen a tárlaton két évvel ezelőtt is szerepelt már.
Schwéger Zsófia: Sándorfalva, Hungary #1, 2016, szitanyomat, 48 x 56 cm, a művész jóvoltából
Horváth Lóczi Judit: The Risk I Take (a My Life sorozatból), 2015, akril, MDF lap, 29 x 42 x 3 cm, forrás: royalacademy.org.uk
Schwéger Zsófia ezzel párhuzamosan egy másik csoportos tárlaton is szerepel a szigetországban: a Bloomberg New Contemporaries a brit művészeti főiskolákon idén vagy az elmúlt néhány évben végzett fiatal művészek munkáit állítja ki több helyen; az első tárlat a Liverpool Biennial keretében október 16-ig látható a város Bluecoat nevű kortárs művészeti központjában.
Haász István rendszeres szereplője sorozatunknak, ám ezúttal nem a saját munkáit állítja ki, hanem kurátorként jegyez egy tárlatot a lengyelországi Elblagban. A helyi művészeti központban működő Galeria EL A lengyel vonal című kiállításán Haász válogatásában szeptember 8-ig négy fiatal, a konstruktív-geometrikus iskola hagyományait folytató lengyel képzőművész mutatkozik be. A tárlat anyaga idén tavasszal ugyanilyen címmel Magyarországon, a veszprémi Csikász Galériában is látható volt.
Az elblagi kiállítás plakátja. Haász István jóvoltából
A Párizsi Magyar Intézetben július 22-augusztus 4. között lesz látogatható a Nézőpontok című kiállítás, amire Urbán Ágnes kurátor 11 művész – Bajkó Anikó, Enyedy Zsuzsanna, Hegedűs 2 László, Kádár Katalin, Kelecsényi Csilla, Kelemen Zénó, Lévay Jenő, Lovas Ilona, Örkényi Antal, Péter Ágnes, Szöllőssy Enikő munkáiból válogatott. A művész mindig önmagán átszűrve közvetíti nekünk mindazt, amit a világról lát és gondol, bármilyen közvetítő anyagot választ is közlendőjéhez – olvasható a tárlat beharangozójában. Nincs ez másképp azokkal a művészekkel sem, akik a legdirektebb leképezést, a fotográfiát használják kiindulópontul. Azt módosítják, transzformálják, komponálják újra mindaddig, amíg kialakul a csak rájuk jellemző, az ő gondolkodásmódjukból fakadó vizuális megjelenés, melynek alapján a világ és az élet dolgait szemlélik, értékelik, mutatják.
Hegedűs 2 László: Arc (19..), 2006, digitális print, 150 x 120 cm, a művész jóvoltából
A vizuális művészetek nemzetközi fesztiváljaként definiált Alternatíva Gdanskban minden évben globális kontextusban mutatja be a helyi kortárs törekvéseket, a különböző művészi pozíciókat és kurátori gyakorlatokat. A szeptember közepéig a gdanski hajógyár B90-es csarnokában látogatható Alternativa 2016 a Damage and Loss címet viseli és azokkal, a politika által is kihasznált egyéni, közösségi és társadalmi félelmekkel foglalkozik, amiket a személyi integritás, az emberi méltóság, az egészség, a kapcsolatok, az anyagi eszközök, a biztonság vagy akár az élet elvesztésének veszélye vált ki. A Páldi Lívia, Anna Nawrot és Aneta Szyłak által kúrált bemutatón két olyan magyar projekt is szerepel, amit korábbi formájában a hazai közönség is ismer: Katarina Šević és a Tehnica Schweiz Alfred Palestra-projektjét az acb Galéria mutatta be a tavalyi OFF-Biennálé keretében, míg a Polcok, Csoszó Gabriella Páldi Líviával közös projektje először 2009-ben, a Műcsarnok Más hangok, más szobák – A Balázs Béla Stúdió 50 éve című emlékezetes tárlatán került közönség elé.
Csoszó Gabriella & Páldi Lívia: A Polcok sorozatból, fotó: Csoszó Gabriella, forrás: alternativa-gdansk.pl