Mint ahogy arról néhány napja beszámoltunk, hazánkat Várnai Gyula képzőművész és Petrányi Zsolt Békét a világnak című projektje képviseli majd Velencében. A döntés – a legutóbbi alkalomtól eltérően – időben született; a legtöbb országban ezekben a hetekben, hónapokban jelölik ki a velencei résztvevőket. A metódus ezúttal is különböző, ám szinte mindenütt méltó az esemény jelentőségéhez. Van, ahol kurátort választanak, van ahol kiállító művészt, és van, ahol – hozzánk hasonlóan – a kurátor és a művész (vagy művészek) együtt kapnak felkérést, amit a legtöbb helyen pályázat előz meg.
Az első szereplőről már tavaly decemberben hírt adhattunk: a leggyorsabb döntés Ausztráliában született, a kontinensnyi országot Tracey Moffatt képviselheti. Nézzünk most körül másutt is.
A kortárs színtér egyik nagyhatalma, az Egyesült Királyság képviselőjét a British Council választotta ki; eszerint a brit pavilon Phyllida Barlow szóló show-jának ad majd otthont Christine Macel kurátori közreműködésével. A 72 éves poszt-minimalista szobrásznő csak a 90-es évek vége felé kezdett igazán ismertté válni a saját maga által „anti monumentálnak” nevezett plasztikáival. Nagyméretű installációiban a mindennapi életben fellelhető legegyszerűbb, olcsó anyagokat, így kartont, gipszet, cementet, különböző műanyagokat, vásznakat „rekontextualizált”. Barlow igazi „latecomer”, akinek néhány évvel ezelőtt még galeristája sem volt, legutóbb viszont már a világ egyik vezető galériája, a Hauser & Wirth állította ki munkáit. Nemrégiben a londoni Tate-ben is láthatóak voltak művei, októberben pedig a zürichi Kunsthalléban lesz egyéni tárlata. Pedagógusként is komoly hírnévre tett szert, különböző művészeti iskolákban oktatott, tanítványai között Turner-díjasok és a díjra jelöltek is vannak.
Phyllida Barlow cím nélküli munkája a Tate Modernben. Fotó: Joe Humphrys/Tate Photography, forrás: theguardian.com
Máltán már csak azért is nagy érdeklődést váltott ki az Arts Council Malta által kiírt kurátori pályázat, mert a szigetország eddig meglehetősen szerény velencei múltra tekinthet vissza: 1958-ban egy speciális tárlattal, míg 1999-ben – mindeddig először és utoljára – nemzeti pavilonnal voltak jelen. A visszatérést nem tagadottan az a tény is motiválta, hogy a jövő év első felében Málta tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét, s a velencei részvétel jól illik az ehhez kapcsolódó kulturális programok keretei közé. A kurátori pályázatra benevezett 22 projekt körül a nemzetközi összetételű zsűri egyhangúlag két képzőművész-kurátor, Raphael Vella és Bettina Hutschek projektjét ítélte a legjobbnak. A Homo Melitensis névre keresztelt projekt a máltai identitás elemeit igyekszik majd sokrétű társadalmi és nemzetközi kontextusban bemutatni és érzékeltetni, hogyan hatnak napjainkban a kulturális hagyományok. A két kurátor önmagát „a kánon és a hagyományok dekonstruálásának ügynökeiként” értelmezi és ígéretük szerint jónéhány művész számára biztosítanak majd bemutatkozási lehetőséget a pavilonban.
Raphael Vella és Bettina Hutschek. Forrás: artscouncilmalta.org
Svájcban most változott meg a kiválasztási rendszer: a Pro Helvetia kulturális alapítvány által megbízott független zsűri korábban mindig egy művészt jelölt a részvételre, aki aztán maga kért fel egy kurátort, idén viszont fordult a kocka: a pályázat kurátoroknak szólt és a nyertes dönt a művész vagy művészek felkéréséről. A választás Philipp Kaiserre esett, aki még csak 44 éves, de pályáján már igen fontos állomásokkal büszkélkedhet: a bázeli Museum für Gegenwartskunst kurátoraként kezdett, a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumban folytatta, majd kinevezték a kölni Ludwig Múzeum igazgatójának. Innen tért vissza Los Angelesbe, ahol most független kurátorként és műkritikusként dolgozik. Women of Venice című projektje egyfajta Alberto Giacometti hommage, kortárs művészek ez alkalomra születő új munkáival.
Maga Giacometti, a XX. század egyik legfontosabb svájci mestere, mindig nemzetközi művésznek tekintette magát. Talán ezért nem akart soha egyetlen ország reprezentánsaként megjelenni Velencében, és még 1952-ben is kitért a felkérés elől, pedig akkor avatták fel a testvére, Bruno Giacometti által tervezett új svájci pavilont. Végül, 1956-ban beadta a derekát és hozzájárult, hogy egy csoportos show keretében a francia pavilonban bemutassák néhány bronzát Femme de Venise összefoglaló címmel – erre utal most Kaiser projektjének címe. A kiállító művészek névsora várhatóan az év végén válik nyilvánossá.
A Velencei Képzőművészeti Biennálé új svájci pavilonja 1952-ben. Fotó © Swiss Pavilion 1952. Swiss Federal Archives, E3001B#1981/132#379
Ausztria igazi „nagyvadakat” küld jövőre Velencébe Brigitte Kowanz (59) és Erwin Wurm (62) személyében. Az indoklás szerint a két művész között megosztott térben a kortárs osztrák művészet két autonóm pozícióját mutatják be Fénypavilon címmel. Kowanz fényobjektjei és „fényépítészete” a kép fogalmát immateriális síkon, míg Wurm szobor-installációi a szobor-fogalmat materiális vonatkozásában bővítették ki; a két önálló prezentációt a kép, illetve a plasztika térhez való viszonyának kutatása köti össze. Wurm nem először szerepel a Biennálén: 2011-ben Narrow House című installációjával keltett komoly figyelmet.
Erwin Wurm, Brigitte Kowanz, Christa Steinle, az osztrák pavilon nemzeti biztosa és Josef Ostermayer akkori kultuszminiszter a velencei döntés bejelentésekor. Fotó © APA/Herbert Pfarrhofer, forrás: diepresse.com
Törökországban nem sokkal az elvetélt katonai puccskísérlet előtt jelentette be az Istanbul Foundation for Culture and Art (IKSV), hogy a képzőművész-zenész-tanár Cevdet Erek (42) képviselheti az országot Velencében, a kurátort később jelölik ki és később döntenek a megvalósítandó projektről is. A puccskísérlet óta számos jelentős képzőművészeti rendezvényt lemondtak, több művészt is letartóztattak Törökországban, míg mások emigrációba kényszerültek; Erek honlapja továbbra is azt jelzi, hogy készül a biennáléra. A művész az A Room of Rhythms című installációival szerzett nemzetközi hírnevet, melyeket többek között 2012-ben a Documenta 13-on, majd az isztanbuli és a sydney-i biennálékon mutatott be. Ezekben az installációkban az architektúra mellett a hang és a ritmus szerepe a legfontosabb; a művész azt vizsgálja, hogyan befolyásolják ezek a tér és az idő érzékelését. Erek feltehetően Velencében is ezt a kérdést járja majd körül.
Cevdet Erek. Fotó: az IKSV jóvoltából
Hollandiában egy közpénzekből finanszírozott kulturális alapítvány, a Mondriaan Fund választja ki pályázati úton a velencei résztvevőket. Az általuk felkért zsűri javaslata alapján az országot jövőre Wendelien van Oldenborgh (54) képzőművész és Lucy Cotter (43) ír kurátor Cinema Olanda című projektje képviselheti Velencében. Az indoklás szerint a döntésben „a művész eddigi munkáinak minősége, a kurátor elismertsége, a művész és a kurátor együttműködéséből várható hozzáadott érték és a javaslat relevanciája” játszott döntő szerepet. Van Oldenborgh bemutatandó installációjában a film jut főszerephez: a három új film Hollandia posztkolonialista történetének kevésbé ismert epizódjaival foglalkozik és azt igyekszik feltárni, miként befolyásolják ezek az ország politikai és kulturális helyzetének jelenleg tapasztalható változásait. A témával a biennálé idején, ahhoz kapcsolódva egy multidiszciplináris szimpózium is foglalkozik majd Amszterdamban.
Wendelien van Oldenborgh a Velencei Biennálé holland pavilonjában. Fotó: Wilfried Lentz, Rotterdam és a művész jóvoltából
A nemzetközi kulturális cserével foglalkozó és javarészt közpénzből finanszírozott alapítvány, a Japan Foundation döntése értelmében a Hirosimában élő Takahiro Iwasaki (41) Upside-Down Forest című projektje képviseli majd Japánt a biennálén, a kurátor a kanazawai 21. századi Kortárs Művészeti Múzeumban dolgozó Meruro Washida lesz. A művész legismertebb munkáiban nevezetes építészeti struktúrákat alkot újra hétköznapi anyagokból és használati tárgyakból, háztartási szemétből, cérnából, vásznakból, vagy éppen fogkefékből. Biennálés projektje a rendezvénynek otthont adó Velencét, illetve a japán építészet egyik remekét, az ugyancsak a kulturális világörökség részét képező itsukushimai sintó szentélyt idézi meg.
Látogatók Takahiro Iwasaki’s Reflection Model (Itsukushima) című munkája előtt a National Gallery of Victoria kiállításán, 2014. © Takahiro Iwasaki, a művész és az ARATANIURANO jóvoltából
A cikk lejjebb folytatódik.