Példátlanul széles az a művészeti összefogás, amely a Hands Off! csoportban valósult meg. A jobboldali populizmussal szemben fellépni kívánó projekt a héten tartotta első workshopjait.

Minden kezdet nehéz. Hogyan indítsunk nemzetközi művészforradalmat?

Példátlanul széles az a művészeti összefogás, amely a Hands Off! csoportban valósult meg. A jobboldali populizmussal szemben fellépni kívánó projekt a héten tartotta első workshopjait. Ott voltunk.

2017-03-11

Két héttel ezelőtti cikkünkben beszámoltunk a Hands off our Revolution (El a kezekkel a forradalmunktól, Hands Off) nevű nemzetközi művészprojekt megalalkulásáról, bővüléséről, de a célok kapcsán felmerülő kérdésekről és aggályokról is.  A csoport legalább 200 képzőművészt, zenészt illetve a kulturális színtér prominens alakjait tömörítő szerveződés, és öndefinicíója szerint a kultúra eszközeivel, aktív szereplőként szeretne megjelenni a kortárs politikai diskurzusban, a jobboldali populizmus, a kirekesztés, az idegengyűlölet, a nemi, faji alapú megkülönböztetés ellen – sőt, miként fogalmaznak, a fasizmus térnyerése ellen. A tagok között olyanokat találunk, mint Anish Kapoor, Laurie Anderson, Ed Ruscha, Hal Foster műritikus, William Kentridge, vagy az artPortalon is megszólaltatott Kendell Geers és Zdenka Badovinac – a Hands Off oldalán tanulmányozható a teljes, valóban meggyőző lista.

A csoport kiállításokat, megmozdulásokat, előadásokat, performanszokat is ígért, intézményeken belül és kívül, és jelezte, márciusban lesznek első hivatalos programjai. Ez a héten meg is valósult, mégpedig négy workshop keretén belül, amelyek Londonban, New Yorkban, Chicagóban és Berlinben zajlottak. Nekünk a berlini eseményt sikerült elcsípnünk.

A szervezők a leírásban a manifesztót idézve olyan eseményre invitálják az érdeklődőket, ahol művészek és kulturális szakemberek együtt keresik a módszereket, amelyekkel a művészet szembeszállhat a jobboldali populizmus és a fasizmus retorikájával, amely a xenofóbia, a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia és az általános intolerancia erősödésével együtt hódított teret. A szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy segítsenek meghatározni azokat a területeket, ahol a művészet valóban képes eredményeket elérni például a közterek vagy az internetes felületek használatával, illetve adjanak szempontokat annak az infrastrukturális háttérnek a kialakításához, amely támogatni képes a programban résztvevő művészeket.

Mark Titchner brit művész logóterve. Forrás: Hands Off

Az eseménynek a SAVVY Contemporary adott helyet, ahol körülbelül száz-százötvenen gyűltek össze. Mivel ez volt az első alkalom, személy szerint azt vártam, hogy a szervezők, a beszédekre felkért művészek és szakemberek lefektetik azokat az alapokat, amelyek hiányoznak az eddig megjelent manifesztóból vagy cikkekből. Olyasmire gondolok, mint például a fennálló problémák részletes feltérképezése, a szűkebben és tágabban értett „mi” és „ők” definiálása, a célok megfogalmazása és célcsoportok kijelölése, az adott lokációra, azaz Berlinre való reflektálás. Az impozáns nemzetközi közreműködői lista okot is adott a várakozásra, de egyik pontra sem kaphattunk kielégítő választ.

Az estét a kameruni Bonaventure Soh Bejeng Ndikung, a SAVVY alapítója és vezetője nyitotta meg, majd olyan nemzetközileg is jegyzett alkotók álltak a mikrofon elé, mint a Hands Off elindítója, a dél-afrikai Adam Broomberg, a mexikói képzőművész és az e-flux egyik szerkesztője Julieta Aranda, a Slavs and Tatars művészkollektíva egyik tagja vagy a németországi török vendégmunkás családból származó Nasan Tur.

Az egymáshoz nem kapcsolódó és egymásra nem reagáló tízperces megszólalások összegezhetők abban, hogy mindenki szerint fontos a demonstráció, az összefogás, a kooperáció, az infrastruktúra felállítása és fenntartása, a humanitás és a szeretet. Többen is kiemelték, hogy a Hands Off tagjainak nem szabad feladni a komplex szempontrendszert sem a helyzet értelmezésében sem a kifelé való kommunikációban, viszont mindenképpen kerülni kell a dogmatizmust és a fundamentalizmust. Ezen kívül sokat emlegették Trumpot, és az elkövetkező négy évben várható borzalmakat.

A mintát három fellépő törte meg. A brit író, Rajeev Balasubramanyam szerint hibás az a gondolkodás, amely az intolerancia különböző megnyilvánulásait új vagy újabban teret nyerő jelenségként kezeli, hiszen nem fehér nyugat-európai állampolgárok egész eddigi életükben is napi szinten találkoztak a hátrányos megkülönböztetéssel, ebben Trump megválasztása vagy a Brexit nem jelent valós fordulópontot. Jasmina Metwaly egyiptomi művész és aktivista pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző problémák megoldása eltérő eszközöket kíván, amelyet a kontextus és a helyzet szül. Ezzel implicite azt állítva, hogy felesleges egységes módszereket keresni, ami pedig az esemény egyik fő célja volt.

Rajtuk kívül Jörg Heiser, az Universität der Künste Berlin professzora adott általános, mégis előremutató tanácsokat, az Act UP! mozgalom példáját állítva a közönség elé. Szerinte a sikeres működéshez a következőket kellene teljesíteni:

  1. Személyes találkozók hetente.
  2. Minél vegyesebb résztvevői kör megszervezése, nem csak például etnikai hovatartozás vagy szexuális orientáció alapján de a korcsoport és a társadalmi osztály tekintetében is.
  3. Állandó munkacsoportok létrehozása, amelyekben olyan emberek tömörülnek akik értenek az adott területhez.
  4. A humor, mint eszköz kihasználása.
  5. A kötetlen együttlét (=bulizás) a harag és a feszültség levezetése érdekében.

Az eseményt pár, a közönségtől érkező hozzászólás zárta, amelyből kiemelném Ivor Stodolsky, a Perpetuum Mobile egyik alapítójának meglátását. Stodolsky kifogásolta az este és a Hands Off homályos céljait, illetve feltette a kérdést, hogy mennyiben tud egy önálló, kifejezetten művészeti összefogás hozzátenni az ellenállás már korábban kialakult és működő struktúráihoz – ezen a civilszervezetek és lokális projekteket értve –, vagy hogy egyáltalán szükség van-e ilyenre például a betagozódás helyett. Kérdésére csak egy a sértődöttség határát súroló reakciót kapott a szervezőktől, miközben továbbra sem születtek egyértelmű válaszok, amelyek egy ilyen méretű, komplex csoport identitásának alapjait jelölhetnék ki. Az este ezen a ponton hivatalosan véget ért, de kilátásba helyezték a következő találkozót, ahol remélhetőleg sor kerül majd egy gördülékenyebb, konstruktív vitára is.

Bár egyértelmű nehézségekkel küzd még a Hands Off, de figyelembe kell venni, hogy ez az első ilyen méretű, internacionális, sőt transzatlanti kezdeményezés, amelynek megszilárdulásához nyilvánvalóan sok munkára és időre van szükség.

Addig is, aki szeretne kérdezni, csatlakozni vagy akár újabb városban kollektívát szervezni, vagy csak javaslata volna a mozgalom valódi elindításához és sikeressé tételéhez, az kapcsolatba léphet a szervezőkkel a Hands Off Our Revolution hivatalos oldalán keresztül.

Szerző: Benedek Kata
Cimkék: kortárs művészet, társadalom, Berlin,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Hands Off! – El a kezekkel, de mitől és kinek?

Vagy 200 művész és művészetközeli személy közösen jegyzi azt a kezdeményezést, amely a jobboldali populizmussal szemben határozza meg magát. Hands Off Our Revolution! a nevük. De mit jelent mindez?

Mégis összejött a művészeti sztrájk Trumppal szemben: sok hely marad zárva

Cindy Sherman, Richard Serra és a Whitney Museum is a sztrájk mellett áll, számos intézmény zár be Trump beiktatásakor Amerikában. Közben menő divattervezők látják el holmikkal az utcán tüntetőket.

A Brexit és a műkereskedelem

Mit képviseltek a művészek, galeristák, intézményvezetők, kereskedők: kint, vagy bent? És mi van most, hogy győzött a kint? Mennyire láthatók előre a műtárgypiaci hatások?