A művészeti folyóiratok fáradhatatlanul igyekeznek kielégíteni olvasóik ranglista-éhségét – se szeri, se száma a művészeket, aukciósházakat, galériákat, kurátorokat rangsoroló listáknak. Érdemes őket elolvasni, elgondolkodni rajtuk, de nem szabad túl komolyan venni őket. Főleg, ha semmit nem árulnak el készítőikről és a válogatás kritériumairól.
Ezúttal az egyik legtekintélyesebb művészeti magazin-kiadó, az amerikai Blouin Artinfo gondozásában megjelenő BLOUIN modern painters állt elő a világ 500 „legjobb, legizgalmasabb” galériájának listájával. Hogy miért és miben a legjobb ez az 500 galéria, arról a kiadvány nem árul el semmit, de legalábbis lexikonként kiválóan használható, hiszen valamennyi galéria neve mellett megtalálható elérhetőségük, honlap-címük, vezetőjük adatai és néhány, általuk képviselt művész is.
A BLOUIN modern painters legfrissebb számának címlapja
Abban nincsen semmi váratlan, hogy a TOP 500 csaknem negyedét, egészen pontosan 24%-át amerikai galériák alkotják – az USA kétségkívül a kortárs műkereskedelem központja – az talán már inkább meglepő, hogy a nagy New York-i, Los Angeles-i, San Francisco-i galériák mellett olyan városok is képviselve vannak az elit kategóriában, mint az alabamai Birmingham, San Diego vagy Culver City.
Európa együtt azért jóval nagyobb, kontinensünk részesedése 44%, de itt természetesen a belső arányok az érdekesek. A földrész államainak fele sem képviselteti magát a listán, a szereplők többsége nyugat-európai. Nem meglepő, hogy három ország – Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország – együtt az összes európai szereplő több mint a felét adja. Méghozzá ebben a sorrendben, azaz Németország e tekintetben már megelőzi a nemzetközi műkereskedelem két legnagyobb hagyományokkal rendelkező európai központját.
Rajtuk kívül mindössze négy ország, Svájc, Belgium, Ausztria és Oroszország szerepel tíz, vagy annál több galériával, a svájciak között megtalálhatjuk a von Bartha galériát, az osztrákok között pedig a Knoll Galériát is, utóbbi művészei között pedig Birkás Ákost és Nemes Csabát.
A közép- és kelet-európai térségből az osztrák és orosz galériák után a magyar képviselet a legerősebb: összesen három galériánk, az acb, a Chimera Project és az Inda szerepel a listán. Csehországot, Lengyelországot és Romániát 2-2 galéria képviseli (a Plan B galériát a lista összeállítói Németországnál szerepeltetik), a térség többi országát hiába keressük.
Magyar művészek neveivel természetesen elsősorban a hazai galériáknál illetve a Knollnál találkozhatunk, ezen kívül még Maurer Dóra szerepel a londoni Carl Kostyal galériánál, illetve a Hollandiában élő Ősz Gábor a párizsi Loevenbruck galériánál. Ez persze nem jelenti azt, hogy más magyar művészt nem képviselnek a TOP 500-ba beemelt galériák, de a listán galériánként általában csak 3-5 név szerepel, azaz egy szűk válogatás az „istállókhoz” tartozó művészekből. Ott van a listán például többek között a Birkás Ákost is képviselő berlini és lipcsei Eigen + Art, vagy a Csörgő Attilával dolgozó, ugyancsak berlini Gregor Podnar.
A lista talán legnagyobb meglepetése, hogy Kína, mely eddig inkább az aukciós műkereskedelemben szerzett komoly pozíciókat, már 38 galériával képviselteti magát a legjobbak között, ami az USA, Németország és az Egyesült Királyság mögött a negyedik helyet jelenti.
Kína mellett két további ázsiai ország is tekintélyes számú galériával van jelen a listán – India 18-cal, Japán pedig 16-tal. 17 galéria képviseli Ausztráliát, 10 Brazíliát; a közel-keleti térség és Latin-Amerika más feltörekvő műtárgypiacainak képviselete egyelőre még szerényebb, Afrikából pedig összesen 7 galériát listáztak.
A cikk lejjebb folytatódik.