Beváltotta David Bowie örököseinek reményeit a Sotheby’s, amikor pénteken befejeződött háromrészes árverésén a művész gyűjteményének mind a 350 kiválasztott darabjára vevőt talált. A világ egyik vezető aukciósháza szinte példátlan kampánnyal készítette elő az eseményt. Az árverést közvetlenül megelőző tíznapos New Bond Street-i kiállítás előtt, július 20. és október 9. között David Bowie rajongói London mellett Los Angelesben, New Yorkban és Hongkongban is ízelítőt kaptak a sztár változatos gyűjteményéből. Az eladásra került „csomag” összetétele miatt az aukció valóban soha vissza nem térő betekintési lehetőséget kínált a titokzatos alkotóművész gyűjtőszenvedélyébe, sőt, a kulisszák mögötti életébe.
David Bowie, 1973, fotó: Brian Duffy / David Bowie Archive
Az árverést megelőző sajtótájékoztatón Beth Greenacre, a londoni Rokeby Gallery igazgatója hívta fel az artPortal tudósítójának figyelmét a kollekció néhány fénypontjára. A brit művészettörténész 2000-től mostanáig gondozta, fejlesztette, majd készítette elő az árverésre David Bowie gyűjteményét. Mint elmondta, ennél izgalmasabb és hálásabb munkája aligha lehetett volna, hiszen a jól tájékozott művész valóban személyes érdeklődést és elkötelezettséget tanúsított az évtizedek alatt felhalmozott kisebb-nagyobb értékek iránt. Greenacre kiemelte, hogy Bowie kereste a tulajdonában lévő munkák kiállításokra való kölcsönzésének lehetőségét. Az elmúlt években a Tate Britain, a Tate St Ives, a Serpentine és a Whitechapel Gallery is profitált ebből.
Peter Lanyon: Inshore Fishing, 1953, olaj, karton, 106,5 x 73 cm, a Sotheby’s jóvoltából
A családnak nem volt különösebb oka arra, hogy megváljon a hagyatéktól és a különösen személyes vonatkozású műtárgyakat meg is tartották, de úgy érezték, a tágabb közösségnek alkalmat kell adni a zenészhez fűződő tárgyak megszerzésére.
Beth Greenacre kedvenc darabja egyébként Peter Lanyon misztikus benyomást keltő Inshore Fishing című olajképe volt. David Bowie birtokában több Lanyon-festmény volt, miután Cornwall természeti szépsége mind a gyűjtő, mind az alkotó szívéhez különösen közel állt. Bár a Bowie/Collector címet viselő show és aukció, illetve maga a gyűjtemény sokak számára túl széles skálán mozgott, Beth Greenacre úgy ítélte meg, hogy minden egyes darab egyfajta koncepcióba illeszkedik. Bowie akvizícióit következetesen ugyanazok az elvek – az esztétikai, tudományos, intellektuális és érzelmi értékek keresése – vezérelték.
Frank Auerbach: Gerda Boehm portréja, 1965, olaj, karton, 44,5 x 37 cm, a Sotheby’s jóvoltából
A Sotheby’s által az árverés után kiadott közleményből kiderült, hogy a globális kiállítás-sorozatot közel 56 ezer érdeklődő tekintette meg, míg Londonban, júliusban és novemberben ugyancsak több mint félszázezren keresték fel a New Bond Street-i székházat, minden korábbi aukciós kiállítás látogatószámát felülmúlva. A weben 26 500 Bowie-fan követte élőben az árverést. Az aukción 1750-en személyesen, további több mint ezren pedig online licitáltak.
Ami az eredményeket illeti, a legnagyobb arányt képviselő, 130 alkotásra kiterjedő brit művészeti anyag több árrekordot is produkált. Ezek közé tartozik a Bowie egyik kedvencének számító Frank Auerbach-festmény, Gerda Boehm portréja, amely 3,8 millió fontért ment el. A képhez fűződő történet szerint Bowie egyszert ezt mondta a műről: „Bárcsak elérném hangzásban azt, amit látványban ez a kép nyújt!”
Jean-Michel Basquiat: Air Power, 1984, akril és olaj stift, vászon, 167,5 x 153 cm, a Sotheby’s jóvoltából
Ahogy a szakértők megjósolták, a legmagasabb árat – 2,5-3,5 millió font közötti becsértékével szemben 7,09 millió fontot – Jean-Michel Basquiat graffiti-inspirálta vászna, az Air Power érte el. Bowie röviddel az 1996-ban készült életrajzi film, a Basquiat elkészülte előtt vásárolta meg a festményt, nyolc évvel azután, hogy a művész alig 27 évesen kábítószer-túladagolás következtében életét vesztette. A filmben Bowie alakította Andy Warholt.
David Bowie kevés kortárs kedvenceinek egyike Damien Hirst volt. Most 755 ezer fontért, a becsült ár háromszorosáért szerezte meg egy licitáló a Beautiful, hallo, space-boy painting című méretes és látványos munkáját, melynek elkészítésében maga Bowie is részt vett. Beth Greenacre másik favoritjáért – nem véletlenül kezdődött ezzel az árverés-sorozat – Bernard Leach, a brit stúdió-kerámia iskola atyjának Leaping Fish című vázájáért az eredetileg várt 5-7000 font helyett 32 500 fontig tartott a licit.
Erich Heckel: Fehér lovak, 1912, fametszet, tükörméret: 30,8 x 31 cm, a Sotheby’s jóvoltából
Kiemelkedő érdeklődés kísérte Bowie kortárs afrikai, szürrealista és német expresszionista kollekcióját is. Utóbbi kategóriában a rekorder Erich Heckel lett, akinek műveit az 1976 és 1978 között Nyugat-Berlinben élt Bowie a Brücke Museumban ismerte meg. Heckel tizenkét grafikája együttesen több mint félmillió fontot hozott, ami a becsült érték ötszöröse.
A valójában egyáltalán nem radikális ízlésre utaló képzőművészeti anyag két ütemben lebonyolított árverése után következett a hallatlanul színes és látványos iparművészeti tárgyegyüttes aukciója.
Ettore Sottsass: Carlton térelválasztó, 1981, laminált fa, 197,5 x 190,5 x 40,1 cm, a Sotheby’s jóvoltából
Bowie láthatólag különös affinitással fordult a Milánóban működő Memphis designcsoport tevékenysége felé. Otthonaiban körülvette magát Ettore Sottsass munkáival. Az árverésen száz dizájn tétel szerepelt. Pier Giacomo és Achille Castiglioni most is működő lemezjátszó-szekrénye meghökkentő 257 ezer fontos rekord-árra kúszott fel. Bowie megszállott hívei annyira rá akarhatták tenni a kezüket egy, az ikonjuk által érintett tárgyra, hogy a Cube elnevezésű rádiókészülékért nem sajnált valaki – a becsült 300-500 font helyett – 30 ezer fontot adni.
Bowie úgy távozott, ahogyan élt: betegségéről, személyes küzdelméről szinte senki sem tudott, és tudatos, elegáns gesztussal zárta le életművét, a napokkal halála előtt megjelent Black Star című albummal. Közel ötven éven át volt a világ egyik leghíresebb és önmagát legendásan meg-megújító zenésze, színésze, divat-diktátora, pop-személyisége. Ahhoz azonban a Sotheby’s nagyszabású vállalkozása kellett, hogy a közvélemény előtt gyűjtési szenvedélyére is fény derüljön. Nem csoda, hogy az árverés tömegeket mozgatott meg és elképesztő pénzügyi sikert is eredményezett.
A cikk lejjebb folytatódik.