Az országával szembeni nyugati szankciók feloldása óta Hassan Rouhani iráni elnök szívesen látott vendég Nyugat-Európában; a vendéglátók szeme előtt hatalmas üzletek lebegnek, amik igencsak jót tennének néhány ország lejtmenetben lévő gazdaságának. Nem csoda, hogy mindenütt igyekeznek a magasrangú vendég kedvében járni, ami nem egyszerű feladat akkor, amikor különböző vallások, eltérő kultúrák, gyökeresen más hagyományok ütköznek egymással.
A bel- és a külföldi visszhangok egyértelműen azt jelzik, hogy az olaszok az előkészületek során túlzásba vitték a vendég iránti figyelmességet. Ugyanis a saját értékek látványos megtagadását semmiféle protokolláris megfontolások, vélt vagy valós érzékenységekre való hivatkozások nem indokolhatják.
De mi is történt valójában? „Mindössze” annyi, hogy a magasrangú iráni vendég látogatása alkalmából a Capitoliumi Múzeumokban összehívott sajtótájékoztató előtt gondos kezek fadobozokba zárták a múzeum folyósóin kiállított gyönyörű római aktszobrokat, köztük a világhírű Capitoliumi Vénuszt.
Becsomagolt szobor a Capitoliumi Múzeumok folyosóján. Forrás: Corriere TV
Látva a közvélemény és a sajtó felháborodását, utólag már senki nem vállalja a felelősséget a döntésért: Matteo Renzi miniszterelnök és kulturális minisztere egybehangzóan állítják, hogy nem is volt tudomásuk a „csomagolási akcióról”, így a balhét nyilván néhány minisztériumi középvezető nyakába varrják majd. Megkérdezték persze az iráni elnököt is, ő ragaszkodott-e ahhoz, hogy megkíméljék a meztelen testek látványától. Rouhani válasza igen diplomatikus volt; csak annyit mondott, tapasztalatai szerint az olaszok nagyon figyelmes házigazdák, akik bizonyára mindent megtesznek azért, hogy vendégük jól érezze magát.
A Capitoliumi Vénusz. Forrás: Wikipédia
Az olasz sajtó már kevésbé volt diplomatikus; a La Stampa például azt írta, az olasz kormány „nyilvánvalóan nem akarta, hogy az iráni elnök hormonsokkot kapjon és ennek hatása alatt összetépje az olasz iparral éppen aláírt szerződéseket”. „Nem akartuk megsérteni az irániakat, inkább magunkat sértettük meg” – dohogott joggal egy másik újság. A saját értékek melletti kiállás jó példájaként többen is utaltak az iráni elnök körútjának következő állomására, Párizsra, ahol François Hollande elnök inkább lemondta a vendégével tervezett ebédet, mert az irániak az előzetes egyeztetés során ragaszkodtak ahhoz, hogy ne szolgáljanak fel bort. (Párizsban egyébként kulturális együttműködési megállapodás is született a látogatás alatt, ami kiállításcseréket irányoz elő és lehetővé teszi a francia régészek visszatérését Iránba.) És természetesen sorban jelentek meg az olasz kormány káros túlbuzgalmát kifigurázó karikatúrák és mémek is, melyek közül kettőt mi is bemutatunk:
Hova hoztak engem? Az IKEÁ-ba? – kérdezi az iráni elnök ezen a karikatúrán. Fotó: RampicantiStorti (@RampicantiSto) via Twitter.
Firenze is az iráni elnök látogatására készül. Fotó: Acutissimo (@Acutissimo) via Twitter
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az aktszobrok jónéhány politikusnak mindenfajta, az iráni-olasz esetet jellemző háttér nélkül is gondot okoznak. Az amerikai igazságügyi minisztériumban például a republikánus John Ashcroft minisztersége idején az igazság fedetlen keblű szellemének szobrát egy 8 ezer dolláros drapéria mögé rejtették, hogy a sajtótájékoztatókon „mellbimbó-mentes” fotók és filmek készülhessenek. Utóda 2005-ben eltávolíttatta a drapériát, ám a szobor újra sötétségbe burkolózott, amikor 2014-ben Obama elnök mondott beszédet a nevezetes teremben.
C. Paul Jennewein: Spirit of Justice című szobra (1933) az US Department of Justice épületében. Forrás: Wikipédia