Földrengés a londoni múzeumi szcénában: miután tavasszal betöltötte 70. életévét, most bejelentette távozását a Tate múzeumok éléről Sir Nicholas Serota, aki 28 éven keresztül dolgozott – közmegelégedésre – ebben a funkcióban.
Amúgy sem volt egy vándormadár – mielőtt kinevezték volna az akkor még a mainál jóval szerényebb méretű „Tate birodalom” élére, 12 éven keresztül a tekintélyes Whitechapel Gallery-t igazgatta. A Tate Serota irányítása alatt vált igazi birodalommá és foglalta el megkülönböztetett helyét a világ vezető képzőművészeti gyűjteményeinek és kiállítóhelyeinek sorában. Nevéhez fűződik a Tate St. Ives megnyitása 1993-ban, a Tate Modern létrehozása 2000-ben, majd utóbbi múzeum jelentős bővítése, a Tate Switch House felavatása ebben az esztendőben. „Olyan intézményt hagyok el – nyilatkozta Serota jövő februárban esedékes távozásának bejelentésekor – amelynek megvan a potenciálja, hogy programjain, partneri kapcsolatain keresztül, illetve online széles közönséget érjen el az Egyesült Királyságban és külföldön is.” A számok őt igazolják – a Tate múzeumok látogatóinak száma az utóbbi évtizedben szinte minden esztendőben meghaladta a 7 milliót.
Serota érdemeit bel- és külföldön is messzemenőkig elismerték; a legmagasabb brit kitüntetések birtokosa és 1999-ben a királynő lovaggá ütötte. Az ArtReview közismert Power 100-as listáján annak 2002-es első megjelenése óta minden évben a TOP 10-ben szerepelt, 2014-ben a folyóirat őt tartotta a globális művészeti szcéna legbefolyásosabb személyiségének. A Tate igazgatása mellett Serota több más fontos funkciót is betöltött, így kinevezése óta egyetlen év kivételével mindig ő volt a legfontosabb brit kortárs művészeti díj, a Turner Prize zsűrijének elnöke.
Sir Nicholas Serota. © Hugo Glendinning 2016, forrás: blouinartinfo.com
Pozíciója mindvégig megingathatatlan maradt, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne érték volna támadások. Többen bírálták, amiért szerintük túlzottan preferálta a konceptuális művészetet, és elhanyagolta a figurális festészetet; negatív visszhangja volt kitartásának a környezetvédelmi katasztrófák miatt rendkívül népszerűtlenné vált szponzor, a BP mellett; többször találtak szabálytalanságot a múzeum műtárgybeszerzéseiben is.
Serota távozása kora és hosszú szolgálati ideje miatt nem jött teljesen váratlanul, mégis némi meglepetést keltett; arról csak találgatások vannak, mi az oka a mostani időzítésnek. Néhányan a brexitet látják a háttérben – tény, hogy Serota ennek határozott ellenzője volt – ő maga azonban nem szolgált magyarázattal. Hívei számára vigaszt jelent, hogy nem tűnik el teljesen, februártól – részmunkaidőben – átveszi a különböző művészeti ágak anyagi támogatásában fontos szerepet játszó nemzeti fejlesztési ügynökség, az Arts Council England irányítását.
Serota lemondásának híre miatt gyorsan háttérbe szorult egy két nappal korábbi hasonló, de teljességgel váratlan hír: távozik posztjáról egy másik kiemelt londoni múzeum, a Victoria & Albert Museum igazgatója is. A 61 éves német Martin Roth 2011-ben a Drezdai Állami Képzőművészeti Gyűjtemények igazgatói posztját hagyta ott, hogy első külföldi igazgatóként átvegye a londoni intézmény vezetését és tevékenységét a szakma és a nagyközönség is sikeresnek ítélte meg. A korábbinál jóval nemzetközibbé tette a múzeum irányultságát, és vezetése alatt jöttek létre a legsikeresebb kiállítások, így Alexander McQueen retrospektív tárlata vagy a nagy nemzetközi visszhangot kiváltott David Bowie kiállítás, aminek 87 országból közel félmillió látogatója volt. Ebben az évben a Victoria & Albert Museum elnyerte Nagy-Britanniában az „Év múzeuma” címet és 3,9 millió látogatójával is új rekordot állított fel. Roth döntésében a sajtó egybehangzó véleménye szerint a brexit meghatározó szerepet játszott. Roth aktívan kampányolt a brexit ellen és a népszavazás eredményét személyes vereségként élte meg. Az igazgató nem várta meg a múzeum új, kibővített kiállító terének jövő tavaszra tervezett átadását sem, ami szintén a döntés emocionális hátterére utal. Roth tervei szerint visszatér Németországba; távozását a brit sajtó nagy veszteségként értékeli és attól tart, hogy a brexit más, a szigetországban dolgozó kiváló szakembereket is hasonló lépésre késztethet.
Martin Roth. Forrás: vam.ac.uk
A cikk lejjebb folytatódik.