Pert indított a Robert Mapplethorpe Foundation ellen a költő, színész, sminkes és fotós James R. Miller, azt állítva, Mapplethorpe négy híres önarcképének ő az igazi alkotója. Az alapítványt 45 millió dollárra (kb. 12,5 milliárd forint), emellett a képeket áruló Sean Kelly Gallery-t és Skarstedt Gallery-t 10-10 millióra (kb. 2,8 milliárd forint) perelte be.
James R. Miller története arról szól, hogy 1979. november 22-én egy interjút készített Mapplethorpe-al, a fotográfus Bond Street-i lakásán. Az este folyamán Miller rábeszélte Mapplethorpe-ot, hogy hagyja, hogy női ruhába bújtassa és nőként kisminkelje. Állítólag a művésznek tetszett az ötlet. Miller szerint mind a smink, mind a ruha, mind a világítás az ő műve volt, és természetesen az exponáló gombot is ő nyomta meg. A leexponált tekercset viszont a fényképezőgép kazettájában hagyta, Mapplethorpe ugyanis azt mondta, majd az ő asszisztense előhívja a képeket.
Robert Mapplethorpe: Self Portrait, 1980. Forrás: www.guggenheim.org
Miller állítása szerint, a munkákkal ezek után csak a Whitney Museum 1988-as kiállításán találkozott először, mint Mapplethorpe önarcképekkel. Ügyvédje elmondta, addig nem volt tudomása arról, hogy munkáit Mapplethorpe magának tulajdonította. Miller ezek után huszonhét évig próbálta elérni az alapítványnál, hogy állítsák helyre a szerzői jogait, pontosítsák a képadatokat. Az alapítvány semmire nem volt hajlandó. Ezt a helyzetet elégelte meg, nem mellesleg, kiváló taktikai érzékkel, mert éppen most zajlik Mapplethorpe hatalmas retrospektív kiállítása a Los Angeles County Museum of Art-ban és a J. Paul Getty Museum-ban, ahol az egyik inkriminált mű is ki van állítva.
Nehéz állást foglalni az ügyben, hiszen nem vagyunk a tények birtokában. Miller történetének egy része – az ötlet, a smink – akár igaz is lehet, bár igencsak kérdéses, miként lehet mindezt bizonyítani? Az elkészült munkák azonban Mapplethorpe elgondolásait tükrözik, az ő szerzői kézjegyét viselik magukon, és életművének szerves részét képezik. Nehéz elképzelni, hogy Mapplethorpe a saját műtermében pusztán alanya lett volna az őt alapvetően interjú céljából felkereső, művészként nem jegyzett Millernek, és belement volna egy olyan munka elkészítésébe, ami nem az ő elképzelésein alapszik.
Robert Mapplethorpe: Self Portrait, 1980. Forrás: Robert Mapplethorpe Foundation
Persze az, hogy milyen művészi kooperáció volt kettejük között, és hogy pontosan hogyan oszlanak, oszlanának meg a szerzői jogok „igazságosan”, nagy valószínűséggel soha nem fog kiderülni, hacsak Miller nem volt bemikrofonozva vagy nem filmezte le az egész eseményt, bár adott esetben még az sem biztos, hogy bizonyító erejű volna. A tények ismerete nélkül is erőteljes túlzásnak tűnik azonban Miller lépése, hogy a képek teljes szerzői jogáért pert indít.
A cikk lejjebb folytatódik.