A Red Africa című kiállítás Afrika és az egykori Szovjetunió, illetve a többi szocialista ország geopolitikai és kulturális kapcsolatait vizsgálja, műveken keresztül. A kurátort

Utópiaimport. Mark Nash interjú

A Red Africa című kiállítás Afrika és az egykori Szovjetunió, illetve a többi szocialista ország geopolitikai és kulturális kapcsolatait vizsgálja, műveken keresztül. A kurátort kérdeztük.

2017-04-28

Red Africa – Things Fall Apart
OSA Centrális Galéria, május 4-ig

Aki mostanában körülnéz  az OSA Centrális Galériájában, annak első pillantásra az tűnhet fel, hogy ismerős a kiállított tárgyak esztétikuma, miközben mégis távolinak tűnik. A szocialista realizmus korszakából jól ismert, heroikus gesztusba merevedett munkásnak és munkásnőnek afrikai vonásai vannak. A hősi szovjet emlékmű valahol a sivatag szélén hirdeti a közeli győzelmet. Az ismerős ideológusok arcéle málló afrikai házfalakról néz ránk elszántan. És ez még mindig csak a felszín. Izgalmasan sokrétű kiállítás érkezett Bayreuth érintésével Londonból. Az arPortal Mark Nash-t, a múlt héten nyílt kiállítás kurátorát kérdezte.

Mark Nash az OSA Centrális Galériában. Fotó: Végel Dániel / Blinken OSA Archívum

Mark Nash független kurátor és művészeti író. Tanított a londoni Royal College of Art-ban, a University of East London-on, a Birkbeck College-on. Kurátorként közreműködött 2002-ben a kasseli Documenta11, 2004-ben pedig a Berlin Biennálé létrehozásában. Foglalkoztatja a filmtörténet és a filmelmélet, valamint újabban a szovjet korszak művészeti öröksége. 

Alexander Markov: A mi Afrikánk / Our Africa, 2016, video; 18 min. Az Orosz Állami Film- és Fotóarchívum archív felvételeiből / Archival material from the Russian State Film and Photo Archive A film Alexander Markov (a Serious Directions produkciós céggel közös) most készülő egészestés dokumentumfilmjének része / This project is part of a feature length documentary by Alexander Markov (with Serious Directions), currently in post-production. A művész jóvoltából / Courtesy of the artist

aP: A kiállítás többszintű: egyrészt azt mutatja meg, hogyan exportáltak egy politikai rendszer által preferált és támogatott esztétikát egy másik kontinens eltérő geográfiai, társadalmi és történelmi körülményei közé; másrészt azt, hogy bizonyos kortárs művészek hogyan reflektálnak erre a jelenségre. Jól látom?

Mark Nash (M.N.): Igen, fontos megjegyezni, hogy az itt látható anyag kortárs művészek munkáit tartalmazza, azaz nem az eredeti politikai statementeket látjuk. Ez a kiállítás egy angol kutatási projektként indult, ami ösztöndíjas afrikai diákok Szovjetiunió-beli egyetemi tanulmányainak különféle aspektusait vizsgálta Nyikita Hruscsov elnöklésének idejéig visszanyúlva.  Az említett felsőoktatási program keretében a szovjet egyetemeken – és néhány kelet-európai intézményben is –  főleg mérnököket és orvosokat képeztek, de érkeztek ösztöndíjasok művészeti szakokra is. Ennek a témának a kutatása a Royal Collage of Art égisze alatt folyt, ahol én is oktattam professzorként, és számos diák és phd-hallgató vett benne részt. A kutatásból aztán ez a  kiállítás nőtt ki, amely már nem is az egykori szovjet ösztöndíjas képzésre reflektál, hanem az afrikai propaganda és a public art különféle interdiszciplináris vetületeit vizsgálja a Szovjetunió és Afrika relációjában.

Onejoon Che

Az Afrikai újjászületés emlékműve, épült 2010-ben, Dakar, Szenegál / The African Renaissance Monument / Built in 2010, Dakar, Sénégal, 2014

A három dikgosi (vezér) emlékműve, épült 2015-ben, Gaborone, Botswana / Three Dikgosi Monument / Built in 2005, Gaborone, Botswana,
2014

Az Ismeretlen Katona emlékműve a Hősök mezején, épült 2002-ben, Windhoek, Namíbia / Statue of the Unknown Soldier in Hero’s Acre, Built in 2002, Windhoek, Namibia, 2014

Fotó a londoni Calvert 22-ben rendezett kiállításról / Exhibition view at Calvert 22, London, fotó / photo by Andy Keate.
A művész jóvoltából / Courtesy of the artist


Yevgeniy Fiks: A Wayland Rudd Archívum / The Wayland Rudd Archive, 2014. digitalizált képek a szovjet populáris kultúrából / a series of digitized images sourced from Soviet popular culture. A művész jóvoltából / Courtesy of the artist

aP: Ezt a kiállítást megelőzően, még 2009 októberében nyílt meg Re-imaginig October (Október újraképzelése) címmel egy másik kiállítás Londonban, amelynek szintén ön volt az egyik kurátora.  Az a  kiállítás is érintette a szovjet esztétika és morál szociális kontextusait és voltak afrikai vonatkozásai is. Mi érdekli ebben a témában ennyire?

M.N.:  Valóban, bizonyos vonatkozásokat továbbgondoltunk, és részben pontosan ehhez a 2016-ban megnyílt kiállításhoz. A Szovjetuniónak, helyesebben a kommunizmusnak óriási ideológiai befolyása volt, erősen problematikus módon. Ugyanakkor hordozott egy utópikus mozzanatot is, és ennek az utópikus vetületnek sok vizuális emléke található Afrikában – és engem valójában ez kezdett el érdekelni.

aP: Több műfajon – film, köztéri szobor, reprezentatív portrék – keresztül mutatja be a kiállítás ennek a nálunk is jól ismert szocialista-realista esztétikának az alakváltozatait.

M.N.: A kiállítás egyik szála a film, a mozik, és a független afrikai filmgyártás kezdete.  Az egyik kedvencem, a Dél-Afrikában felnőtt Angela Ferreira három makettje, amellyekkel Jean Rouch francia filmes és antropológus által a hatvanas évek végén Mozambikban tartott filmes workshopokra reflektál. Jean Rouch egyike volt azoknak az európai (többnyire balos) művészeknek, akik a posztkolonialista időkben Afrikában az új vizuális kultúra kialakításában működtek közre. Angela Ferreira makettjei a húszas évek szovjet esztétikáját idézik, a Gustav Klutsis-féle konstrukció és design sajátosságait. Ami a filmes utalásokat illeti, látható itt, ugyanennek a teremnek a végén egy nagy méretű fotódiptichon,  ami egy  szabadtéri mozit ábrázol, üres széksorokkal, valamint egy szintén üres, vászonként szolgáló faldarabbal. A helyszín Burkina Faso fővárosa, Vagadugu, ami az afrikai kontinens két legfontosabb filmfesztiváljából az egyiknek ad otthont minden második évben. A fesztivált részben a  marxista forradalmi diktátor, Thomas Sankara – az afrikai Che Guevarra – kezdeményezésésre alapították, aki hitt a film, mint műfaj jelentőségében. Ennyiben a fotó utal a film műfajának a jelenlététre, de ugyanakkor ott a kérdőjel is: miért üres a vászon? Talán mert nincs olyan sok érdekes film, ami  azóta született volna... De itt látható egy másik, meglehetősen bizarr köztéri szoborról készült fénykép is; egy filmes dobozokra emlékeztető elemekből összeállított óriási építményről készült kép, ami szintén Vagaduguban áll, a Filmkészítők Terén.

Isaac Julien: Fantôme Créole sorozat (Place des Cinéastes, Bodys Isek Kingelez nyomán) / Fantôme Créole Series (Place des Cinéastes, After Bodys Isek Kingelez), 2005. Lambda-nyomat gloss papíron / Lambda print on gloss paper. A művész jóvoltából / Courtesy of the artist, London

aP: Nem csak a filmkészítés és a mozgókép témája az, amit a kultúra-és ideológia-export jelenségéhez kapcsolódóan járnak körbe. Van itt néhány elég erős szobor is,  például ez a szikláról elrugaszkodó heroikus afrikai munkás-paraszt pár.

M.N.: Azt hiszem, ez a kiállítás egyik legérdekesebb vonulata. Egy dél-korei művész, Onejoon Che Mansudae Master Class című multimédiás anyaga Észak- Korea sajátos kultúrdiplomáciai örökségét vizsgálja. A Phenjanban működő Mansudae Művészeti Stúdióból ugyanis az észak-korei vezetés számos afrikai országba (pl. Szenegálba, Etiópiába és Kenyába) juttatott el – kezdetben állami ajándék formájában, később vásárolt műtárgyakként – monumentális szocialista-realista szobrokat. A legyártott művek az ideológiailag közelállónak vélt államok köztereit díszítik, és ennek szép példája a Dakar külvárosában álló Afrikai reneszánsz című óriási méretű munka, amit – néhány másik mellett – Che kutatómunkaként indult projektjében alaposan megvizsgált, helyszíni interjúk, videofelvételek és fotók segítségével. Itt a kiállításban az Afrikai reneszánsz  kicsinyített másolata és Onejoon Che dokumentációi láthatók. A makettet a dél-koreai művész kérésére és az általa a helyszínen, az eredeti monumentális szoborról készített fotók alapján gyártották le ugyanabban az észak-korei  műtárgy-gyárban, ahol az eredeti is készült.  Nem mellesleg úgy tűnik, ez az észak-koreai művészeti gyár az egyik olyan utolsó hely, ahol még  ekkora  méretű, masszív fémből készült tárgyakat készítenek.

Tshibumba Kanda-Matulu: Éljen 1960. június 30-ika / Vive le 30 Juin 1960, 1974–1976, olaj, vászon / oil on canvas
A művész és az Iwalewahaus, Universität Bayreuth jóvoltából / Courtesy of the artist and Iwalewahaus, University of Bayreuth

Kiállító művészek: 
Filipa César; Onejoon Che; Radovan Cukić and Ivan Manojlović (Museum of Yugoslav History); Angela Ferreira; Yevgeniy Fiks; Kiluanji Kia Henda; Isaac Julien; Stevan Labudović and Milica Tomić; Alexander Markov; Tonel; The Travelling Communiqué Group; Jo Ractliffe.

Szerző: Bihari Ágnes
Cimkék: fotó, kiállítás, kortárs művészet, galériák, konceptuális művészet, London, elmélet, video,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Keleten a helyzet rendezett. Fotofestiwal, Łódź

Polgári hangulatú város, amire akár irigykedhetnénk is. Közben a lengyel társadalom is azzal néz szembe, amivel a mienk. A Fotofestiwal azonban globális problémákra koncentrált. Tudósítás.

A nagy mexikói rém-üldözés. Enrique Metinides, a katasztrófák embere

Mindig is baleseteket, elképesztő, súlyos halálokat fotózott. Tulajdonképpen művészetté avatta a végzet tettenérését. 83 éves, 19 balesete volt a munkája miatt. És boldog. Beszélgetés Mexikóvárosban.

Iráni keresztutak

Levert forradalom emléke és fájdalmas költészet egy mexikóvárosi kiállításon. Keresztutak és középkori költők, élő költészet és kiherélt szabadság. Művészet prés alatt.