A G13 Galéria ezúttal Gábor Áron és G. Heller Zsuzsa a közelmúltban készült és friss munkáiból ad válogatást. A festőművész Gábor Áron mindig is sorozatokban gondolkodott, művészete egy-egy témakört dolgozott fel. Olaj-vászon festményeire a bátran lélegző képszerkesztés, az erős színhasználat jellemző, ahogy egyaránt jelen van a geometrikus és a lírai absztrakció. A képeken kozmikusan örvénylő szalagok kavarognak, ezeket ütközteti egymással, feszesen komponál. Úgy rétegel, hogy a hideg-meleg színek egymást erősítik, a transzparencia által pedig alig fednek, így a kitakarások sejtelmesen olvadnak össze. A liános vonal, az áttetsző ecsetpászma szabadon hullámzik a képtérben. A gesztusok a felszabadult ösztönösség lenyomatai, miközben a képszerkesztés következetes, hiszen ellentétpárokra épülő. Egyszerre vannak jelen a szín- és fényfolyamok és a szabályosan szerkesztett geometrikus elemek, a csík , a kocka, a téglatest és a romboid forma. Az orosz konstruktivistákra utaló vörösek és a feketék dinamikát adnak a képeknek, míg a kivitelezés sokszor oldott, keleties. Egyszerre képes horizontálisan és vertikálisan építkezni, hiszen a gesztus úgy kanyarog, hogy közben megtartja a vízszinthez közeli pulzálását, mialatt a megregulázott formák függőlegesen szelik át a kép terét. A felszín és a mélység beszélget egymással. A művész filmes múltjából adódik, hogy a megjelenítés sokszor olyan mintha „kockáról kockára” írna le, bontana ki egy folyamatot. A színek, gesztusok és formák látszatra szabadon feleselnek egymással, ám a ritmikus szerkesztés által – törékenyen ugyan – de mindig egyensúlyi helyzetre törekszik a kép virtuális tere. A színek hol lágyan harmonizálnak, hol pedig dübörgően szétfeszítik a kép terét, terjeszkedni akarnak, végtelenségig tágítják az idő és a tér korlátait. A Szín-tézis kiállítás az ellentétek kibékítésére, egy magasabb egységben megszülető feloldására törekszik a szín, a gesztus és a szabályos forma háromszögében.
G. Heller Zsuzsa Áthatások kiállításán objekteket és installációkat mutat be, miközben úgy lakja be és tágítja ki a galéria terét, hogy összművészeti produktuma katarzist vált ki a nézőből. A háttér porcelánlapokból felfűzött függönyfala finoman lebeg a térben, törékenységük és árnyjátékuk az emberi múlandóságra figyelmeztető. Ezt a csendes kompozíciót bontja meg, „írja felül” a központi installáció, ahol egy vasúti sínpár fut a Holocaust pokla felé, miközben rozsdás kerekek törik darabokra az emberi csontokat szimbolizáló fehér porcelán törmeléket. A összetett installáció harmadik eleme a folyamatosan ismétlődő videóvetítés. Első fázisában egy könyv oldalai pörögnek laponként, ami az emberi tudás végtelenségére és elpusztíthatatlanságára egyaránt utalhat. A következő rész főszereplője a láng, az örökkön lobogó, a megtisztító és az elpusztító. Aztán felhők rohannak az égen, miközben villanypóznák hátrálnak a haláltáborba vezető útvonalon. A képi hármas egységet a tűz motívuma zárja. A szikrát lövellő képeken egy pörgő vaskerék vezényli az összeomlást, a semmibe menetelést. A mű-együttest egységbe fonják a háttér hangjai, zörejei. A művész másik installációján egy íves krómacél lapra telepített tíz darab félporcelán gúlát, melyek úgy tükröződnek, hogy közben videóról vetített fémgolyók gurulnak be azok valós terébe. A konfrontáció feszültséget teremt. G. Heller Zsuzsa Áthatások kiállításán minden mindennel összefügg. Tér- és idősíkok, statikusság és dinamika, különböző anyagok, fény- és hanghatások járják át egymást egy erős érzelmi reakciót kiváltó lírai és drámai közegben. (Kozák Csaba)